Kosztolányi Dezső: Quella notte (Azon az éjjel Olasz nyelven)

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

Quella notte
gli orologi battevano caoticamente senz’ordine.
Quella notte
tutti i giardini erano immersi nella luce lunare.
Quella notte
carri s’affrettavano davanti la nostra recinzione.
Quella notte
le parole s’affannavano nelle lacrime soffocate.
Quella notte
candele e lampada ardevano nella nostra stanza.
Quella notte
eravamo tutti terrorizzati nella penombra.
Quella notte
il nostro viso era spaventato e pallido.
Quella notte
è morto il mio povero, incanutito nonno.
 
Quel mattino
arrivarono tutti i parenti, gente piangente.
Quel mattino
s’affaccendavano le vecchie lavandaie.
Quel mattino
suo fragile mento legarono su con un fazzoletto.
Quel mattino
piano, lungo la stanza mi avevano condotto.
Quel mattino
posero sugli occhi blu una moneta arrugginita.
Quel mattino
guardai verso di lui pien’ di timore e di paura.
Quel mattino
con le labbra serrate taceva come un ostinato.
Quel mattino
a me sembrava un angelo, un angelo muto.