Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kosztolányi Dezső: Költő a huszadik században

Kosztolányi Dezső portréja

Költő a huszadik században (Magyar)

Az önimádat büszke heverőjén
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán
hull éji villany, nappali verőfény.
Füst és kávé között henyélek,
mivel a dolgom, végzetem csak annyi,
hogy élek.
Csak annyit érünk, amennyit magunkba,
mit nékem a hazugság glóriája,
a munka.
Mit a csaló próféták csácsogása,
nem alkuszom én semmiféle rúttal,
se a labdákért ordító tömeggel,
se számarányokkal, se Hollywood-dal.
Tőlem locsoghat megváltó igéket
s unalmas őrültségeket az ép ész,
nem az enyém a század rongy bohóca,
se a felhőkbe zörgő, bamba gépész.
Nem kell hatalmasoknak úri konca,
s a millióktól olcsó-ócska kegy.
Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,
de több az egy.
Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,
nekem magasabb kincset kell megónom.
Uralkodom tűzhányó kráterén is,
még áll a trónom.
És önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé,
s a peremén
a gőgös írás:
én.

1931



Dichter im 20. Jahrhundert (Német)

Auf faulem Bette meiner Ich-Sucht
lieg ruhig ich, auf gelber Diwandecke
im Lampenlicht, des Tages Sonnendunst.
Tabak und Kaffee lieg ich hingegeben
denn meine Sache, mein Geschick
was mehr ists, als zu leben.
Was wert wir sind, wir sinds allein
was soll mir da die Lügenglorie -
die Arbeit.
Was falscher Propheten Sabber
ich feilsche nicht, mit keiner Ausgeburt
seis die ballumbrüllende Masse
seis Hollywood, seis der Proporz.
Soll Heilsvokabeln er babeln
und Wahnwitz, der trockene Verstand
nicht bin ich der lumpige Jahrhundertclown
nochMaschinist,dersturmläuftgegen die Wolkenwand.
Ich danke für der Herrscher Tafelknochen
der Millionen billigen Gunstbeweis.
Ich künde, Freunde, viel ist die Zwei
doch mehr ist die Eins.
Berste das Gestern, das stumpfe Morgen
ich hüte höheren Schatz.
Ich herrsche überm Lavakrater
noch steht mein Thron am Platz.
Ich selbst bins, der Maß
an mich legt.
Mein Wort, wie's fällt, ist Münze
aus reinem Gold geprägt.
Auf jedem mein Abbild, das eines Königs
und um des Rands gravierten Strich
die hoffärtige Inschrift:
Ich.

Richard Pietrass




minimap