Kovács András Ferenc: András evangéliuma

1
Kezdetben volt a sírás:
zöld köveké a szélben,
friss kerti fáké - a fény
forró kardja ha zúgott.

2
Nyüzsögtek ott, vergődtek
városok, mint hálóban
halak: hiú világba
vetettek miként magok.

3
Mert így szórattatunk szét.

4
Sosem leszünk bölcsebbek,
jobbak, halhatatlanok:
minden eltöröltetik.

5
Három vagy négy véletlen
kézvonás: pusztában írt
gazdátlan szép nevek - a
többi névtelen homok.

6
Írás vagyunk s a kéz, mely
eltöröl - mintha a föld
fáradt hátát simogatná.

7
Mit írtam a porba,
mit? S miért tüntettem el?
Tüzeknek üdvét, bűnjelét:
vak angyaloknak énekét?