Kukorelly Endre: Elrendezés

Miközben teremtette, mormogott az
Úr, kezdetben az Eget és a Földet,
a Nagy Világot,
kinyitotta a,
és kipakolt belőle
kegyhátizsákot.
Remélem, morgott, hogy ez az
egész egészen
jól el lesz velem,
azért bele előre
nézett egy kicsit
a történelem
be, bele, hajrá fejest épp a
szabadságharcba, de gyorsan ki
kapcsolta. Na és.
Gyümölcs és gyümölcsözés
egyensúlyban van,
jól van, slusz-passz-kész.
Termel, mormol, nyelveket
gyakorol, bereked közben,
és belebrekeg,
úgy hangsúlyoz a
Jóisten, mint
a kisgyerek.
Nem használnám
föl, először gondolta
úgy, a virágot,
de másnap rájöve nagyon is,
hogy buta volt, kell, magára,
mein Gott, berágott,
és látta, mert visszatette, hogy rosszul
repülnek, a teheneket
a legelőre,
szarvakat döfve beléjük
hátra (rossz), középre
(rossz), legelölre.
És csinált vala férfit, és
rácsinált széles női
tömegeket,
elrendezvén a dolgot azonképp,
hogy érezzék egymáson
jól magukat,
kinöveszt gyenge füvet, hajakat és hájakat
növeszt, és növeszti
azokat a fákat,
s gondolván, oly’ elég ennyi jó,
az ördögbe’ is, kifejleszti
a problémákat.
És látá Isten, hogy jó
ez is. De reménykedett
csak abban, hogy lát,
s remélte, hogy van, mert elrendez
és teremt. Elrendezi és
teremti magát.