Kukorelly Endre: Sétálnak, kiülnek a parkba

Sétálnak, kiülnek a parkba (Magyar)

Sétálnak, kiülnek a parkba, kijönnek, a Nap, a
Nap felé fordítják az arcukat, leülnek, le-
fekszenek a fűre, járkálnak a bokrok között,
halkan beszélgetnek, lassan, egymás mellett,
néha nevetnek is, valaki élesen nevet,
vagy ücsörögnek egy padon, nézik a vizet,
a kis szelet a vízen ahogy fodrozódik,
megállnak a fák alatt, valami madárhang,
micsoda erős illatok, hogy van-e ott ő, és
hogyan legyen, bűzös és piszkos és rohadt,
hogy végül is mindegy, mivel játszanak,
aztán a rügyeket vizsgálják, megtapogatják a fák
törzsét, ezekről beszélgetnek vagy hallgatnak,
a fákról, bokrokról, hogy az miféle fű,
a vízről, a Napról meg a szélről, ezekről.

Pasean, se sientan en el parque (Spanyol)

Pasean, se sientan en el parque, salen, el sol:
viran la cara hacía el sol, se sientan, se
acuestan en la hierba, andan entre los arbustos
conversan en voz baja, caminan lentamente
uno al lado del otro
también a veces ríen, alguien se ríe estrindentemente
o están sentados en un banco, miran el agua
esa pequeña brisa sobre el agua, que lo riza,
y se paran bajo los árboles, alguna voz de pájaro
y qué perfumes más fuertes, es que hay Dios
o como sea, que fétido, sucio y podrido es
todo y al fin de cuentas da lo mismo con qué juegan.
Luego examinan los tallos, palpan
el tronco de los árboles, y hablan o se callan
de los árboles, de los arbustos, de la hierba que está allá, y
del agua, del sol, y del viento, de todo esto.

Marìa Teresa Reyes-Cortés

Kiadó	Cuadernos Este-Oeste, Rio Pedras, Puerto Rico
Az idézet forrása	Alguna salida