Kukorelly Endre: Változat

Azt pedig valóban
nem tudom már, mikor voltam nagyon
őszinte és mikor
nem voltam az, ezt így nem tudom
megkülönböztetni
vagy osztályozni. Nincs olyan
hazugság, amit
föl ne lehetne, hogy maradjon meg
minden, használni
igazán, vagy igaziból, vagy melyik is
volna itt a helyes
kifejezés, most nem jut eszembe.
Mégis, valahogy az
igaz, ez a szó benne kell hogy legyen.
Én semmit sem
változom, se rosszabbra, se jobbra
át, csúnyábbra se,
vagy gyönyörűbbre, föl vagy le, épp
csak valamit. De
meghalni nem. Meghalni, azt nem.
Lehet, hogy amikor
változom, azokat az órákat
át szoktam aludni.
Vagy lefelé fordítva lebegek.