Kukorelly Endre: Valamelyik kijárat

Itt mindenbe belehullik
a szúnyogirtó által leölt
szúnyogokból legalább egy
darabka
árva példány. Éjszakára
lehűl a levegő, ilyenkor
bekapcsolok mindent, ami
egy kicsi
meleget képes kiadni
legalább, és az összes inget
meg pulóvert felhúzom
magamra.
Olyan hideg lesz egyszerre,
a szúnyogok már ettől is
nyugodtan elpusztulhatnának,
nincs szükség
semmi másra, módszer, irtani,
ámde ezt a kijáratot
eddig nem lelték föl
még, emez
finom folyosót. Hogy erre
könnyebb volna talán kijutni,
így aláhullani,
hagyni csak,
jó, engedni, mivel elég
volna már ennyi is a
zuhanáshoz. Mégsem
változik,
semmi nem változik meg, jár
a sok kis motor, emelkedik
és süllyed a repülőcske. Aztán
valami
miatt egyszerre mégiscsak
abbamarad. És akkor már
folyton süllyed. Csak utána kezd
zuhanni.