Kulcsár Ferenc: Sírvirágok

Elnézem őket: mily buján virulnak

A sírkeresztek csöndes erdején!

Kertté varázsolták a gyász tanyáját —

De bennök eltitkolt bút érzek én.

Önző keservek kénye ülteté ki

Szolgáidul: kegyetlen kegyelet!

Fájdalmas tisztjük: életet hazudni

És virrasztani hamvadók felett,

Kedves virágok, szegény számüzöttek,

Mostoha árvák! — meghat sorsotok;

Mely sírok ormán rendelé tinéktek

Fakadni, nyílni s elvirulnotok!

Hű apácái a bús temetőnek!

Megannyi hős, megannyi áldozat:

Ti megtanittok tűrni bármi sorsot

S mosolylyal födni gyászt és harcokat!