Lévay Mihály: Csendes boldogság
Csendes boldogság (Magyar)Csendes boldogság volt, amit mindig kértem, Viharok zúgása meg ne bontsa fészkem; Utam gyöngyvirágos patak partján járjon, Házamra a béke hógalambja szálljon.
Legyek eltakarva a világtól messze, Pályám aranyosra a verőfény fesse Csalfa csillogásnak még szinét se lássam, Ne epedjen lelkem nagyratörő lázban!
Öreg házam alján legyen egy kis kertem, Nyiló virágok közt hadd éledjen kedvem ; Ilatos mezőkön hadd bolyongjak nyárban, Enyhe tűzhely védjen télen, hogy ne fázzam.
Megadta az isten, amit esdve kértem! Csendes magány áldott küszöbére léptem ; Hű szomszédom lett a napsugaras rózsa : Boldogságom képe, mosolyogj rám róla!
|
FordításokNémetStilles Glücklichsein Mucsi Antal Kérjen fordítást! |