Tavaszi messzeség (Magyar)
szépet álmodtunk, nem egyszerre, nem ugyanazt, közeli volt hangod fekvése, de oly messzi belőle a tavasz, hogy akár mezítláb is aludhattál volna, az ágyon maradt hajszálaid csiklandoztak álomba, amikor hajnalban a szomszéd elkezdte a húst klopfolni - akár egy zöld tapéta, úgy nyugtatott, ha megmozdultál mellettem, párnák, mint láncravert sóhajok vettek körül minket, amikben maradt még mentolos hatás, és az esti csókok illata sem párolgott el belőlük Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Athenaeum Kiadó Kft. |
Az idézet forrása | Túlzások, ISBN978-963-293-434-1 |
Könyvoldal (tól–ig) | 11-11 |
Megjelenés ideje | 2015 |
|
|
Frühlingshafte Ferne (Német)
wir haben das Schöne geträumt, nicht zugleich, nicht dasselbe, deine Stimmlage war naheliegend, der Frühling aber war weit davon, dass hättest du auch barfuß schlafen können, deine im Bett zurückgelassenen Haarlocken haben mich kitzelnd eingelullt, als in aller Früh der Nachbar anfing das Fleisch zu klopfen - wie eine grüne Tapete, so beruhigte mich deine Regung neben mir, die Kopfkissen umgaben uns, wie angekettete Seufzer in welchen noch minzige Wirkung übriggeblieben ist und der Duft der abendlichen Küsse auch nicht verdampft war
|