Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ladányi Mihály: Avrei potuto vivere magnificamente (Élhettem volna gyönyörűen Olasz nyelven)

Ladányi Mihály portréja

Élhettem volna gyönyörűen (Magyar)

Élhettem volna gyönyörűen,
megvolt a képességem rá,
hogy derűs legyen az estém és
egyetlen órám teltén se zokogjak.
Most hurkot dobnak rám az éjszakák,
vérereim torkomra csavarodnak.

Ha keserű vagyok, ki keserít?
Élem az életemet,
kenyér és szerető mindig kerül,
bor se hiányzik poharamból.

Nem vagyok elhagyatottabb, mint az izzadtan hadonászók,
a bádogtenyerűek,
a nyirkos szalmazsákon alvók.
Ha csavargok az országutakon
és egy falusi kocsmában
rákönyökölök a pultra,
nem írják elő törvények, hogy
ottmaradjak-e végleg, 
vagy virradatkor
nekivágjak az országnak újra.

Élhettem volna gyönyörűen,
de a madarak tenyeremben költik ki fiókáikat,
s az utakat
valaki lábamhoz kötözte.
Élhettem volna gyönyörűen,
de most a házak énbennem épülnek
és dübörögve énbennem dőlnek össze.
Valaminek az eszköze vagyok,
mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet,
s hányódom erre-arra, pedig
élhettem volna gyönyörűen.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásahttps://hycry.wordpress.com

Avrei potuto vivere magnificamente (Olasz)

Avrei potuto vivere magnificamente
ne avevo la capacità,
che la mia serata sia gaia
e non debba piangere per nessun’ ora passata.
Or’ le notti mi lanciano cappio addosso,
i miei vasi sanguigni s’avvolgono intorno la mia gola.
 
Se son amaro, chi è, che mi rende tale?
Vivo la mia vita,
pane e amante capitano sempre,
neppure il vino manca dal mio bicchiere.
 
Non sono più derelitto di coloro, che
smanacciano sudati, quelli con il palmo di latta,
quelli, che dormono sul pagliericcio viscido.
Se girovago sulle strade paesane 
e in una bettola
m’appoggio sul bancone,
non m’impongono leggi di rimaner lì per sempre,
o sul far dell’giorno affronti il paese di nuovo.
 
Avrei potuto vivere magnificamente
ma gli uccelli nel mio palmo schiudono i pulcini,
e le strade
qualcuno aveva legato alle mie gambe.
Avrei potuto vivere magnificamente
ma ora le case dentro di me si costruiscono
e rintronando dentro di me crollano.
Sono lo strumento di qualcosa
suo grande occhio ardente me lo sento sempre addosso,
mi sballotto di qua e di là,
eppure avrei potuto vivere magnificamente.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap