Ladányi Mihály: A lány dala

Az élet elmegy akkor is,
                        akkor is,
ha csak karbatett kézzel ülsz,
vagy összekulcsolt kézzel ülsz,
vagy valakit
kézenfog a kezed.

Az élet elmegy akkor is,
                        akkor is,
ha árnyékban vagy fényben ülsz,
ha csöndben élsz, ha halkan szólsz,
vagy valamit
kimondasz hangosan!

Ha nem nézed, hogy merre jársz,
ha mindegy az, hogy kire vársz,
ha soha semmit meg nem bánsz,
ha minden ajtót jól bezársz,

az élet elmegy akkor is,
                        akkor is,
ha intenek és arra mész,
ha mások után bandukolsz,
csak azért,
mert így kényelmesebb —

ha mindegy az, hogy nap süt-e,
                                  nap süt-e,
vagy sápadtan a hold ragyog;
mögötted kinő majd a fű
és benövi
a lábnyomod.

Ha nem nézed, hogy merre jársz,
ha mindegy az, hogy kire vársz,
ha soha semmit meg nem bánsz,
ha minden ajtót jól bezársz,

ha másnak semmit nem jelent,
                               nem jelent,
hogy itt vagy és meddig maradsz,
amennyit kapsz, csak annyit adsz,
                                   annyit adsz,
amid volt magaddal viszed,
kinő mögötted majd a fű
és elfedi a lábnyomod!