Ladányi Mihály: Meditáció

Ha más nem is marad,

talán kétségbeesésem,
talán kétségbeesett kiáltozásom,
talán végső nekifutásom,
talán a kitakart mell,
talán mint fogsor közt a szablya,
rozsdás káromkodásom

a zászlólevonás
utáni csendben.
 

Se non dovesse rimaner’ altro,

forse la mia disperazione,
forse il mio grido di disperazione,
forse la mia ultima rincorsa,
forse il petto denudato,
forse come la scimitarra tra la dentatura,
la mia bestemmia arruginita

nel silenzio
dopo l’ammainabandiera.