Lampérth Géza: Az én aratásom
Az én aratásom (Magyar)Én is szántottam, én is vetettem, Tavaszi munkából részem kivettem, S nyár jövetén im — édes öröm látnom – Itt is reng, ott is egy aranykalászom.
Talán, hogy kissé korábban érik, Itt is megrázzák, ott is megtépik . . . Nevetnek aztán, örülnek rajta, Ha bitangságba kipereg a magja.
Nem ismerik ők, persze, nem tudják: Az ifjú vándor nagy, nehéz útját. Játék kertjéből mely korán tére A gond. a telt, a munka mezejére?
Nem ismerik ők, persze, nem látták: Sok álviraszlott bús éjszakáját. S nem látták: hogy hullt verejtéke, könyje A most kalászos, ... akkor puszta földre.
Hát nem csodálom, nem is igen bánom. Ha irigyelik kis aratásom’, Gúnyt, átkot érte nem szórok rajok : — Szép csöndben újra munkába állok.
|
FordításokNémetMeine Ernte Mucsi Antal Kérjen fordítást! |