Lukács Pál: Könyves Peti

Könyves Peti tudós egy diák volt,

Különösen nagyon mélyen számolt.

Szerette is ám a tojássárgákát.

Kukurbitát, meg a kerti spárgát.

Édes apja kérdé őt tréfábul,

Hogy megjött a diák iskolábul:

Tudna-e már könyv nélkül számolni,

A kevésből többséget levonni?

- Tudnék bizony, édes apám uram!

Algebrián mindig első voltam, -

Felel dicsekedőn Könyves Peti,

S szemét három főtt tojásra veti...

Három-e az édes apám uram?

- Biz a se több, se kevesebb fiam.

Lássa kelmed, én azt kicsinálom

Eszemmel, hogy ez itt öt, nem három.

- Akkor lennél te, fiam, nagy diák,

Hogyha te azt nekem kicsinálnád!

- Én kivetem édes apám uram...

No lássuk hát: hogy veted ki, fiam?

- Hol három van, ott kettőt is látunk,

És ha kettőt háromhoz számlálunk:

Az azonnal öt lesz és nem három.

Nos, hát, apám, van-e igazságom?

- Van fiam, van; most hát osztozzunk meg?

Én az ötbül ím hármat elveszek!

És a kettőt tartsd meg te magadnak

Jutalmul kinűnő szorgalmadnak.