Márai Sándor: The cordial courier (A jó vándor Angol nyelven)

Nézd a szemét: mily friss, vidám és bátor,
tiszta az ég derült kék mosolyától.

Ha porzik az út az aranyló naptól,
jő szembe ő, a tikkadt úton, akkor.

Mögötte nincs titok s előtte semmi kétség:
ő hangosan beszél s a szava sose vétség.

Kenyérrel telt iszákját madzagtalanul hordja
s kotyogó kulacsát szomjas szád elé tolja.

Egy nagy szív ez a vándor, őszinte és derült lény,
ájtatos jó szavak fodroznak lelke tükrén.

Ó, tökéletes ő, s ha elválsz tőle, érdes
munkától zord kezével kezet szorít az édes.

S csak távozta után, ha már elmúltak órák,
veszed észre, hogy emlékül vitte aranyórád.

Just look at his eyes: what a beany, gladsome and brave earthling,
even the sky becomes clear by his brigantine, broad smiling.

When the road is powdering due to golden sunlight,
Usually that time you encounter him on the back yards.

No secrets behind him, and no doubts where he arrives:
He articulates clearly, and his words are never profane.

His haversack is full of bread, without attached strings,
he kindly puts his clucking canteen in front of your thirsty lips.

This cavalier is a great warm heart, a sincere and serene kind.
Gracious revelations are glistening on his pure bright mind.

Oh, he's simply perfect, and when you say goodbye, he with his palm
- which is coarse, thanks to harsh labour -, as farewell: squeezes your arm.

And only after his departure, when already several hours pass,
You finally realize, he took with him - as a souvenir - your golden watch.

Változat: 

Nézd a szemét: mily friss, vidám és bátor, / Just look at his eyes:
what a beany, gladsome and brave earthling,
tiszta az ég derült kék mosolyától. / even the sky becomes clear by
his brigantine, broad smiling.

Ha porzik az út az aranyló naptól, / When the road is powdering due to
golden sunlight,
jő szembe ő, a tikkadt úton, akkor. / Usually that time you encounter
him on the back yards.

Mögötte nincs titok s előtte semmi kétség: / No secrets behind him,
and no doubts where he arrives:
ő hangosan beszél s a szava sose vétség. / He articulates clearly, and
his words are never profane.

Kenyérrel telt iszákját madzagtalanul hordja / His haversack is full
of bread, without attached strings,
s kotyogó kulacsát szomjas szád elé tolja. / he kindly puts his
clucking canteen in front of your thirsty lips.

Egy nagy szív ez a vándor, őszinte és derült lény, / This cavalier is
a great warm heart, a sincere and serene kind.
ájtatos jó szavak fodroznak lelke tükrén. / Gracious revelations are
glistening on his pure bright mind.

Ó, tökéletes ő, s ha elválsz tőle, érdes / Oh, he's simply perfect,
and when you say goodbye, he with his palm
munkától zord kezével kezet szorít az édes. / - which is coarse,
thanks to harsh labour -, as farewell: squeezes your arm.

S csak távozta után, ha már elmúltak órák, / And only after his
departure, when already several hours pass,
veszed észre, hogy emlékül vitte aranyórád. / You finally realize, he
took with him - as a souvenir - your golden watch.