Márkus László: Comunità (Közös(s) ég Olasz nyelven)

Már-már szinte emberi,
ahogy egy kis csókacsapat
élvezi a friss havat.

Ábrándozva tűnődök
vidám hancúrozásukon,

 – mi, emberek miért vagyunk
annyira magányosak?

È già quasi quasi umano,
come un piccolo gruppo di taccole
si gode la neve fresca.
 
Rifletto fantasticando,
sul loro allegro ruzzare,
 
- noi, uomini perché siamo
talmente solitari?