Apám (Magyar)
Kis temetőnkben tudok egy zugot: az öreg remekes szűcs nyugszik ott, Híres, amit varrt, ködmön és suba, neve sokáig él a faluba.
Magam is sokat emlegetem, számon mosollyal, könnyel lelkemen, s deres fejemmel sok-sok hajnalon ölében alszom a műhelypadon.
Sírhatnékom van, ha eszembe jut a borongós nap, melyen elaludt, s amikor halkan sírdogál a szél, mindig azt gondolom, hogy ő beszél.
Az öreg műhelyt sírja vissza tán, fáj a sötétség néki s a magány; a hideg ellen hallat tán panaszt- mi fáj a holtnak, Isten tudja azt.
Ám megjött a tél tegnap délelőtt, beszitálta hóval a temetőt, s az öreg szűcs már nem panaszkodik, az öreg szűcs már szépet álmodik.
A hó fehér, selymes, sűrű, puha, úgy takarja be, mint meleg suba, s a téli zöld, mely hegyig belevész, az rajta zöld irhábul a szegés. Feltöltő | Sipos Ferenc Norbert |
Kiadó | Móra Ferenc Könyvkiadó |
Az idézet forrása | Móra Ferenc- Kincskereső kisködmön |
Megjelenés ideje | 1918 |
|
|