Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Móra Ferenc: Apám

Móra Ferenc portréja

Apám (Magyar)

Kis temetőnkben tudok egy zugot:
az öreg remekes szűcs nyugszik ott,
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
neve sokáig él a faluba.

Magam is sokat emlegetem,
számon mosollyal, könnyel lelkemen,
s deres fejemmel sok-sok hajnalon
ölében alszom a műhelypadon.

Sírhatnékom van, ha eszembe jut
a borongós nap, melyen elaludt,
s amikor halkan sírdogál a szél,
mindig azt gondolom, hogy ő beszél.

Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
fáj a sötétség néki s a magány;
a hideg ellen hallat tán panaszt-
mi fáj a holtnak, Isten tudja azt.

Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
beszitálta hóval a temetőt,
s az öreg szűcs már nem panaszkodik,
az öreg szűcs már szépet álmodik.

A hó fehér, selymes, sűrű, puha,
úgy takarja be, mint meleg suba,
s a téli zöld, mely hegyig belevész,
az rajta zöld irhábul a szegés.



FeltöltőSipos Ferenc Norbert
KiadóMóra Ferenc Könyvkiadó
Az idézet forrásaMóra Ferenc- Kincskereső kisködmön
Megjelenés ideje

Mein Vater (Német)

In eine Ecke auf kleinen Friedhof:
Der grosse alte Kürschner ruht jetzt dort
berühmt, was er nähte, Kittel ‘d Mütze,
sein Name lebt wie die alte Grütze.

Ich selbst erwähne viel, fast jeden Tag
lächeln am Gesicht, für Seele ein Schlag,
grauhaarig an vielen Tagesanfang
schlafe in seinem Schoss auf der Werkstattbank.

Ich könnte heulen, wenn ich daran denke
an den Tag, wenn er am Boden senkte,
‘d, wenn der Wind noch ganz leise gewimmelt,
ich denke immer, wie er mich angehimmelt.

Die alte Werkstatt weint ihn wieder so zäh,
die Dunkelheit und Einsamkeit taten ihm weh;
vielleicht klagt über die Kälte im Wehmut
Gott weiss nur, was unten den Toten wehtut.

Doch der Winter kam gestern Vormittag,
Schnee bedeckte den Friedhof auf ganz arg,
und der alte Mann klagt jetzt gar nicht mehr,
der alte Mann träumt schon im Himmelsmeer.

Der Schnee ist weiss, seidig, dicht und ganz weich,
bedeckt ihn wie eine Decke am Deich,
und das Wintergrün, das bis zum Berg reicht,
der Saum ist wie aus grünem Leder schleicht.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap