Móra Ferenc: Szeresd a gyemeket
Szeresd a gyemeket (Magyar)Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen, Hol villámok közt vala az Ur jelen, E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva - Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom Az emberszívbe irta.
Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van, A csillagok közé ő még el-elsuhan, S kitárja vidoran a mennyek ajtaját: Hiába könyveid, hiába lángeszed, Az Isten titkait ki nem kémlelheted, Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő, Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő, Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül, Bimbónyi kis keze áldással van tele, S melyik szeráf-zene érhetne föl vele, Ha víg kacaja zendül?
Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény, Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén, Ártatlan kis szivét az öröm megteli, S köszönetét, akár az esti fuvalom, Mely félve játszadoz a harmatos galyon, Oly halkan rebegi.
Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt, Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt, Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit: S mig te a gyermekek könnyét törölgeted, Egy láthatatlan kéz a csillagok felett Letörli vétkeid!
|
FordításokNémetLiebe das Kind Mucsi Antal Kérjen fordítást! |