Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Móricz Zsigmond: Magyar fa

Móricz Zsigmond portréja

Magyar fa (Magyar)

A rámcsodáló arcok szembefordúltak,

a hódoló szemek fejszét meredeznek,

a szavazó szájak pereatot üvöltenek.

 

Magyarságom életalmájáról,

le akarják hámozni a magyart.

 

Magyarnak: alma, embernek: gyümölcs;

szabjátok; vágjátok, zúzzátok,

minél mélyebbre juttok, annál almább:

a legmélyén, a kis barna magban,

az egész terebély almafa ott van s

ágadzik, bogadzik, leveledzik s

gyümölcsöz nektek.

 

Nyugalmukban megzavart boldogok

az Igazság tömérdeksége tövén

galyakra, levelekre, a harasztra esküsznek.

Igazság mind: igen,

de az Igazság hulló törmelékei,

árnyékában tengődő igenek.

 

A fa enyém, az egeket verő,

melynek ágain madarak fészkelnek

s gyümölcsén élnek. A fa enyém

s ti mindenek, övéi és evői,

 

én vagyok a Fa.

 

És létem kiterítem, jöjjetek,

gyönyörködjetek, vígadjatok,

lakmározzatok rajtam!

 

1920. február

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Ungarische Baum (Német)

Die mich bewunderte Gesichter sind gegen mir,

die anbetenden Augen winken mit der Axt,

und die Münder der Wähler sind ziemlich aufgekratzt.

 

Von dem Lebensapfel, meinem Ungarn sein,

wollen diese das Ungarn abschälen.

 

Für den Ungar: Apfel, für den Menschen: Obst;

schneidert ihn; schneidet ihn und zerquetscht ihn,

je tiefer gelangt ihr, desto mehr Äpfel voll:

am tiefsten dort, in dem kleiner braunen Kern,

der ganze umfängliche Apfelbaum ist da

ganz verzweigt, sehr ausgedehnt, Blätter voll

und Früchte bringend.

 

In ihrem Frieden gestörte Glückliche

und dann am Fusse der Wahrheitsfülle

schwören sie auf Zweige, Blätter und Laub.

Ja: Das ist alles wahr,

aber in den Schatten der runterfallende

Schutt der Wahrheit vegetieren die Ja-s.

 

Der Baum gehört mir, der Himmel grosse

auf deren Zweigen viele Vögel nisten,

von seiner Frucht leben. Der Baum gehört mir

und ihr alles Besitzende ‘d Essende,

 

ich bin ja der Baum.

 

Und ich verbreite meine Existenz, komm ihr,

kommt und freuet euch und tröstet euch,

schlemmt, ergötzt euch über mich!

 

Februar 1920

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap