Madách Imre: Próza és Poézis
Próza és Poézis (Magyar)Csodálod a virágnak színeit, Imádod a lányt eszménykép gyanánt, Fellelkesülsz a nagyság szavaira, Költő vagy, minden hétköznapi bánt,
S mégis, ha a virágnak gyökere Nem lenne földben, hervadna korán, Ha a prózába sohse szállna le, Nem lenne oly virágzó a leány.
S midőn a szónok úgy fellelkesít, Előbb már odahaza jóllakott. - Igy jár karöltve eszmény és göröngy, Nem szabad azt széjjelszakítanod.
|
Kérjen fordítást! |