Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: Átalakulatok

Marno  János portréja

Átalakulatok (Magyar)

„ csontvázmadarak hajnali négy órakor”

Giacometti

 „Halál, meg fogsz halni!”

 John Donne

 „Ich freue mich auf meinen Tod.”

 J. S. Bach

 

Unom és undorít a halálom.

Elvágódom egy alagsori üzlet

lépcsőfokán, koponyaalapi

törés, a szájam résnyire nyitvamarad,

lelkem légysóhajtással röppen

ki belőle, hogy azután döglégyként             

másszon vissza a fekete résbe,

lepetézni a halott nyelv alatt.

 
Néger katonák gyűlnek alakzatba,

gyötrelmemre, a hajnali ködben,

emlékeztetnek a halottakra,

akiktől éjszaka búcsút vettem

a kávéházban, annak ellenére,

idegen tőlem az az életforma,

idegenebb, mint az élet maga.

 

Nyersen szeretem forgatni hosszan

a szavakat magamban, fölnyársalni

őket a nyelvemmel a két szemfogamra,

majd elgyámoltalanodni velük

a számban a kis asztalkánál ülve,

azt sem bánva, ha olykor kiülnek

ők is direkt az ábrázatomra,

bátraknak tűnve és elesetteknek

 

Donne tévedett: a Halál örök-

életű, meghalni egyedül mi,

életre keltek vagyunk képesek,

elnyúlni piros deszkánkon egy reggel,

gerincünk körül csontvázmadarak

keringnek, s ahogy kezdünk ráismerni

régi Gesztenyéskertünkre, kelnénk

nyomban újra, és indulnánk körbe,

 

és nem megy; nem visz a lábunk hátra,

sem előre, megszikkadt a velő

koponyatetőnk alatt, értsd: agyunk

elagyagosodott, és a kérge

kicserepesedett, rosszul vagyunk,

itt az ideje tehát abbahagynunk

a disznólkodásokat. Ideje

rendben megdöglenünk, visszatérnünk

a szállásunkra, nyelvünk alá, hol

 

kéjes sóhajtozások s hörgések

közepette álmunkban lepetéztünk.

A fekete katonák nyúlpörköltet

kaptak kelkáposztafőzelékkel,

annak a szaga áll még a ködben,

mely mintha nem szállna fel soha többet.

Zavart vagyok és egyre nyűgösebb.

 

A betűket is elmosódni látom

ebben a  fültépő viaskodásban,

Jean Valjeanként cipelem a hullámat

a bélcsatornámban menekülőben

a pókhasú zsaru, Javert elől,                   

miközben rettegek ilyen mocskosan,

zihálva és holtan a kis Cosette

szeme elé kerülni, megállok

hát inkább, és agyoncsapom a pókot,

 

amint utolér bennünket ebben

a csatornaszürkületben.

Dögölj  meg te is, te nyomorult kopóféreg!

nagyjából ilyesmit fogok mondani

neki viszonylag szenvtelen képpel

és szenvtelenül kopogó hangon.

Aztán hirtelen megtöröm a csendet,

még nem tudom, mivel, de megtöröm,

vagy ha nekem sehogyan nem megy,

kerítek egy hullát valahonnan,

és megtöretem vele odaát.



FeltöltőBakó Mariann
KiadóMagvető
Az idézet forrásaHideghullám
Könyvoldal (tól–ig)48-50
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német1
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol1
Észt
Finn
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap