Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: 1954 (1954 Francia nyelven)

Marno  János portréja

1954 (Magyar)

 „Nővérem – esőibe lám a tavasznak”
            Paszternak, ford. Lothár László

Négy vagyok-e, és nem pedig kilenc,

mikor még nem érem fel a kilincset?
Nővérem már rákulcsolja a kezét.
De hárman vagyunk, a húgom és én,
ikertestvérek, kevésbé félénkek
a nővéremnél. Ő egyedül van,
egyedül ül könyvvel az ölében
egy fülkében a vonatablakban.
Most nem látok bele a fejébe.
Magam sem tudom, mit gondoljak.
Hogy a húgom sincs már. Ez mindennap
foglalkoztat, ha nem a fejemben,
a csigolyaporcok roskadoznak,
láttam a minap, hogy összementem.
Számszakilag minél többen lepjük
be a földet, annál hatványozottabb
iramban szaporodik el köztünk
a hézag. A lélekszámot tekintve
kísérteties a helyzet. Azonban
ha szenvtelenül nézzük: lehetett-
e valaha is nem az? Az ajtó
mögött, melynek a kilincse mindig
ott a nővérem kezében, tanács-
ülést folytat a falu testülete.
Késő este, ma sem fekszünk még le
hál’istennek sokáig. Sokáig
tart ilyenkor az Egészségház át-
szellőztetése, imádkozás az ágy
mellett a hajópadlón térdepelve,
egy pokróc alá terelve hármónknak.
Az ágyból látom a fogyó holdat,
akár felborulóban egy csónak.
Anyánk keresztet ró a homlokunkra,
miután csókot hintettünk az asztal
alatt kotló kopasznyakú tyúknak.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásalitera.hu

1954 (Francia)

« En pluies printanières la voilà ma 
Pasternak (d'après la traduction  hongroise de Lothár László)

 Sinon à mes neuf, suis-je à mes quatre ans,
Pour toucher la clenche, pas assez grand ?
De mes sœurs, l'aînée a la main sur elle.
On est trois. La cadette est ma jumelle.
L'aînée est de peur le plus à pâlir,
Esseulée, en retrait, assise à lire,
Contre son sein, un livre qu'elle étreint,
En cabine, en une glace du train
Puis, sans qu'en sa tête mon œil ne plonge,
Moi-même ne sais s'il faut que j'y songe.
Ma feue soeurette est à me hanter,
Sinon la boule, j'en perds la santé :
Si mes cartilages osseux se tassent,
Que je rapetisse, aussi le constate.
Règle comptable : plus de sol on prend,
En un tempo autant de fois plus grand,
Est multiplié entre nous l'écart.
De voir le nombre d'âmes, ça égare !
Mais jadis se pouvait-il voir, ceci,
D'un air détaché, non ainsi aussi ?
Derrière l'huis, dont la clenche, l'aînée
En main la garde, une affaire, menée
Par le conseil du village, est en cours.
Tard, la nuit, aujourd'hui, pour nous, toujours
Pas couchés, grâce à Dieu il nous faut rendre
Qu'aussi tard on ne le soit pas, le
CentreMédical longtemps on l'aère. Nous,
Sur des ais de planchéiage, à genoux,
À côté du lit, prions que ça dure,
Tous trois unis sous une couverture.
Mes yeux pensent que chavire une barque.
Et, d'une croix, au front, maman nous marque
Après, sous la table, envoi de bisous
Aux poules couveuses nues de cou.

 

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap