Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: A nyolcadik rekesz

Marno  János portréja

A nyolcadik rekesz (Magyar)

Változatok Térey-motívumokra

 

1

Beledögölhetünk, akkor is együtt

hágunk az üveg nyakára, együtt

ropjuk a szórakoztatóipart,

aztán ülünk, csak ülünk, megrészegülünk,

pillantásunk egymásba akadva –

eltaknyolhatunk egy pohár fenekén.

Buja nyomunk szétkenődhet rajta.

 

2

Esz a sárga irigység, hajnalban

a kazettás üvegen beverő nap,

fénynyalábjában a por és az atka,

fenn vagyok-e, vagy álmomban tapogatlak,

vagy átadlak a nedves vakolatnak,

azt kaparom, az gyűlik a körmöm alatt.

Aztán a lányok egy nap azon kapnak,

hogy körmömet rágom, féltemben, hogy

túlnő rajtam, s akár a mocsári jég,

több helyütt megreped, beszakadhat.

 

3

Hova tűnhettél? azt találgatom.

Milyen magasra tört az aljnövényzet!

Üldözőbe veszlek, követ egy kamera,

a követ megsínylem, éles volt s tompa,

mint réges-régi kamránkban a balta,

mikor beköltöztünk az Egészségházba.

Volt ott egy, volt ott egy rohamsisak is.

Egykori lakói viselhették,

szintaxishiba, az egykori háznak,

hát istenem, a háború, a béke,

istenem, háború, béke, és a bánat,

mely akár a huzat, járja át a házat,

rendben, ha békén hagysz, sietek utánad!

 

4

Beteg vagy, hallom, és szórakozott;

jól leépülhettél, nem mondom, hogy

sorsjegyekbe, szerencsejátékba

öldösted egész egzisztenciánkat,

de csak ne aggódj, talpra állítalak!

Adósságodat rendezem mind, hamar,

én mondom neked, hajnalban a hegyen,

ahány Egészségház, annyi baj legyen!

(két-három másodpercnyi, zavarodott csend)

Rendben, nem vagy velem; és akkor mi van?!

Keményedik a hangom, mint a tojás

a takarékon, még a bűzhödt robbanás

előtt, nem fog kimenni a lakásból

napokig, a szag, az tartja magát,

ellentétben az illattal, melyet

a jázmin ont magából így, tavasszal,

csakhogy a bokrait kiirtották

a kertből, a kertet megszállta a por,

megszállta a vendéglátóipar,

és a játszótér mellett a kutyafuttató.

 

5

Fejem az öledben, energetizál.

Képzelem, közben a tiédben mi jár!

Te végzel az idén, én most lépek át

az alsó tagozatból a felsőbe,

és már, neked köszönhetően, feláll!

És ha látnád, milyen arroganciával!

Szégyellem otthon, az Egészségházban,

s az utcán szégyellem, egy ferde vakcső

a dupla vadászcsövű csőnadrágban,

és ha besül, csőrepedés állhat elő,

s akkor bontani kell, vésni újra,

belemarni a nyirkos vakolatba,

s bámulni át a bölcsödeudvarra,

mit üvöltözik a község legapraja.

 

6

Ez itt, látod, a pólyázóasztal.

Vajszínű, ormótlan, hét vagy nyolc rekeszt

számláló osztattal, ezt most józanul

az isten sem ássa ki belőlem.

Talán utánanézek majd révületben.

Olyankor enyhül a légszomjam, és meg-

ritkulnak ásítási rohamaim.

De hol hagytam el a fonalam? Helyes,

a kismamáknál. Ott állnak sréhen

egymással szemben, bontogatván dob-

hártyarepesztő csomagjaikat,

visszatuszkolva a gumit a hét vagy nyolc

ordító szájba, melyet a porontyok

halálraszántan tátogatnak. Rossz

szögből nézve a nyolcadiké már

nem is harap  csalira – tátva maradt.

 

7

A nyugalom, amit csak a kútásás

közben érez az ember, ha emberről

szólni még mindig divat. Én manapság

inkább nem viselem. Nem szívügyem

ugyan a kerítés sem, melegség jár át,

ha egy-egy szakasznyit erre a vasútnál

bedőlni látok. De még nagyobb hévvel

kerít a hatalmába a nap, ha nem jön fel,

hanem a borúja bennem, a belemben

izzik, innom muszáj, hogy el ne égjek,

falusi kútvizet vagy gyógyszertárit.

Ó, egészségügy! Elmém csak nem tágít

tőled, főleg mióta financiális

gondokkal küzdesz. Ámde mi értelme

bármilyen bajnak, betegségnek, ha nem

maga a küzdés vele. Felépülni

igazán nem kunszt, hiszen gyerekjáték.

 

8

Ellenben ásni! Az embert kíván!

Ásni és elesni, mielőtt elásnám

magam, vagy magam ásnám ki a talajt

alólam. Ahogy az öreg Toldi

készült az estéjét megalapozni

az ifjabb Bencével. Földjét forgatva,

mint egykoron az öklét, ha ölre

kergették menni az indulatai,

kánikulában is akár. Az ember

ha esik, ha fú, ha perzsel, mióta

ember, törekszik csontjait maga

elvermelni, s hűséges ebét marhák

meg disznók csontjával ebédeltetni.



FeltöltőBakó Mariann
KiadóMagvető
Az idézet forrásaSzereposzlás
Könyvoldal (tól–ig)92.oldal
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német1
Görög
Angol1
Eszperantó
Spanyol1
Észt
Finn
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb1
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis1

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap