Marno János: Bújócska

az Egyenlőség utcai lányoknak

A kerítés bedőlt, rá mindjárt a gyepre,

hol vagytok, ti vastagajkú lányok,

hol lapultok éppen, az Istenért, merre?

S honnan látni rátok, ha rám tör az este,

és esni kezd az éjjel, szótlanul,

hidegen, mint annyiszor, szúrós szemekbe,

mintha egy borosta fentről megeredne -

alvásról sem lehet szó idelenn,

hiába veszekszik magával az elme.


Szóljatok rám, vastagajkú lányok,

mit tegyek értetek, amit más nem tenne,

s hol vágjam el torkomat, ha hányok!


Nézem, hogy poshad a meggy a fánkon,

megszívta magát, mint poloskánk az éjjel,

szökne a vér e rossz arcú tájból;

a kerítés bedőlt, a gyep halott,

meggy helyett szedjétek a lábatok innen,

s kapjátok ölbe sápadt fiatok.

Aux filles de la rue de l' Égalité

Tout à ras du gazon la clôture, elle plie,

Hou ! hou ! filles lippues, où vous êtes ?

Où vous êtes-vous donc, pour Dieu, ensevelies ?

D'où saurais-je où vous voir quand sur moi vient le soir

Et qu'il se fait nuit froide à la muette,

Tombée, tant de fois, dans des perçants regards,

À l'instar d'une pluie de courts poils de barbe ? –

L'on ne saurait parler, quelque querelle

Que se fasse l'esprit, de repos ici-bas.


Ordonnez, filles lippues, ce qu'homme,

Point ne ferait pour vous avoir, je m'y attelle,

Moi, et je m'égorge où si je vomis ?

Sur nos griottiers je vois blets les fruits,

Ils sont tels nos punaises nuitamment enflées,

D'un site au dur faciès le sang fuit-il ?

La clôture plie, plus de gazon,

D'ici et sans griottes, vous, plutôt, filez,

Les bras chargés d'anémiés garçons.