Marno János: Nascondino (Bújócska Olasz nyelven)

az Egyenlőség utcai lányoknak

A kerítés bedőlt, rá mindjárt a gyepre,

hol vagytok, ti vastagajkú lányok,

hol lapultok éppen, az Istenért, merre?

S honnan látni rátok, ha rám tör az este,

és esni kezd az éjjel, szótlanul,

hidegen, mint annyiszor, szúrós szemekbe,

mintha egy borosta fentről megeredne -

alvásról sem lehet szó idelenn,

hiába veszekszik magával az elme.


Szóljatok rám, vastagajkú lányok,

mit tegyek értetek, amit más nem tenne,

s hol vágjam el torkomat, ha hányok!


Nézem, hogy poshad a meggy a fánkon,

megszívta magát, mint poloskánk az éjjel,

szökne a vér e rossz arcú tájból;

a kerítés bedőlt, a gyep halott,

meggy helyett szedjétek a lábatok innen,

s kapjátok ölbe sápadt fiatok.

Per le ragazze della strada dell’Uguaglianza

S’è ribaltato il recinto, proprio sul prato,

dove siete, voi ragazze dalle labbra turgide,

dove vi siete agguattate, per amor di Dio?

Da dove posso vedervi, se la sera m’assale,

e incomincia a scendere la notte, freddamente

in silenzio, negli occhi pungenti, come tante volte,

come se da lassù piovessero delle setole – 

e quaggiù di dormire non se ne parla,

inutilmente litiga la mente con se stessa.

Apostrofatemi, ragazze dalle turgide labbra,

cosa posso far per voi, che nessun altro farebbe,

e se vomito, dove mi devo tagliare la gola!

Guardo come marciscono le visciole sull’albero,

si son gonfiate, come le nostre cimici di notte,

il sangue fuggirebbe da questo brutto paesaggio;

il recinto s’è ribaltato, il prato è diventato secco,

al posto delle visciole levatevi voi dai piedi,

e afferrate tra le braccia il vostro pallido bimbo.