Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: Diventano limacciosi (Eliszaposodik Olasz nyelven)

Marno  János portréja

Eliszaposodik (Magyar)

Eliszaposodik. Uram, utánad
kutatva, a szemem, láttam a tavat,
és a dombot megmásztam,
majd nyergébe ülve kerékpáromnak
visszaereszkedtem a faluba,
hol nem kerestelek aznap már többet.
Összevesztem anyámmal valamin,
tanulmányoztam a nővéremet
ebédnél, a konyhaasztal mellett,
mikor fakad sírva. Fojtani kellett
lélegzésemet. Tányérunkon párolt
rizs, krumplipüré és rántott borda-
szelet, ahogy a neked szentelt napon,
Uram, minden alkalommal. Titokban
folyt a küzdelem köztünk a hússal,
hogy kinél fogy el előbb a türelem,
s falja magába a ropogós disznó-
karajt. Neki a hátába, nekem a
szemembe sütött a nap, szeptember
vége, szemhéjam mögé rejtőzhettem,
mikor a könnyeit éreztem el-
eredni. És hallottam sírva rágni
a csontot, és tettem tovább az alvót
győzelmi mámoromban. Bántam is én,
hogy közben a szeletem kihűl, össze-
kenődik a rizs a pürével, s belem
a semmitevéstől mozdulatlanná
dermedve felpuffad. Most itt ülök
halálos székemben, Uram, nővérem
harmincöt éve a sírban, kora-
szökött. Országos járványról s orkán-
erejű széllökésekről írnak
a hálón az orgánumok, gyomor-
szájam szorul az irtózattól, amint
átveszem tőlük a szót. És vitamint
szedek  be közben, Uram, valamit,
ami megindít és meg is fog nyomban.
 



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóMagvető
Az idézet forrásaHideghullám

Diventano limacciosi (Olasz)

Diventano limacciosi. Signore mio,
gli occhi miei, alla tua ricerca, avevo
visto il lago, e avevo scalato la collina,
poi inforcando la bicicletta sono sceso
nel villaggio, dove per quel giorno
non t’avevo più cercato.
Avevo litigato su qualcosa con
mia madre, al pranzo, seduti al tavolo
della cucina, osservavo mia sorella,
in attesa di vederla scoppiare a piangere.
Ho dovuto trattenere il respiro. Sui piatti
nostri riso al vapore, pure di patate e
costolette impanate, come nei giorni a
Te dedicate, Signore mio, in ogni occasione.
La lotta tra noi e la carne si svolgeva in
segreto, per veder chi perde per primo
la pazienza, e si mette a divorare la croccante
braciola di maiale. Lei dietro la schiena,
io negli occhi avevo il sole, fine settembre,
potevo celarmi dietro le palpebre, quando
sentivo scorrere le sue lacrime. E sentivo
mentre piangendo rosicchiava l’osso,
e continuavo a far finta di dormire nella
mia ebbrezza della vittoria. Che m’importava
se la mia carne frattempo si raffredda, che
si mescola il riso con il pure, che le mie
budella, nel non far niente, nell’immobilità si
gonfiano pietrificate. Or’ sto seduto qui
sulla mia sedia mortale, Signore mio,
mia sorella è da trentacinque anni nella
tomba, scampata prematura. Gli organi,
nella rete, scrivono sull’epidemia nazionale
e delle raffiche dei venti impetuosi, mi si
stringe la bocca dello stomaco dal disgusto,
mentre prendo la parola da loro. E frattempo
prendo le vitamine, mio Signore, qualcosa,
che mi smuova e che mi trattenga subito.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap