Marno János: L’Epifania (Epifánia Olasz nyelven)

Tisztára anyám vagyok. Reszketek,

mint a kocsonya, és rémülten nézek

minden halandóra, haldoklóra, és

bizonyos halfajtákra is, amelyek

balra mögöttem vergődnek a fürdő-

kádban  január hatodika, azaz

Vízkereszt óta - amely dátumhoz 

anyámnak semmi, de semmi köze.

És mégis. Mintha mégis látna most

borotválkozni felgyűrt ingujjal

az ovális tükörben, s a háttérben

a tátogó halakkal a kád sárgás-

fehér zománcfenekén. Istenem, ha

látná ezt anyám, mintha látna szegény.

Sono del tutto mia madre. Tremo

come l’aspic, e guardo inorridito

tutti i mortali, i moribondi, e anche

alcuni razzi di pesci, che si dibattono

nella vasca da bagno a sinistra, dietro di me,

da sei gennaio, cioè dall’Epifania – data

con cui mia madre non ha niente,

ma proprio niente in comune.

Tuttavia. Come se ora potesse vedermi mentre

mi sto radendo con le maniche di camicia

rimboccate nello specchio ovale, sullo sfondo

con i pesci boccheggianti nella vasca smaltata

di bianco  –  giallastro. Dio mio, se lo vedesse

mia madre, poverina come se mi vedesse.