Fertőtlenítés (Magyar)
„A könny a hagyma magva!” Mariann-nak
Ma mintha sokkal tüskésebb volnék a tegnapinál, rózsásabb pedig semmi esetre sem, hiába tennék egy sétát visszamenőleg este a templomkertben. Erre mondta egy nagy név, jelesül Einstein, hogy Isten nem kockázik. Legyen, kimondhatatlanul, áldott a neve. Megyek, félálomban még, napozni a klozetablakba, délután van, ha süt, oda süthet már csak a lakásban. Ha mégsem süt, minthogy tele az ég gennyes, sárgásszürke foltokkal, elég egy másodpercre kikönyökölnöm a korhadt párkányra, és tüstént rám tör a tüsszögésroham. Rossz jel ebben a járványidőben. Teniszkönyököm van. Nem lóghatok vele büntetlenül az ajtófélfák között kifeszített rúdon. Folyik az orrom, folyékonyabban, mint egykor gyerekkoromban, visszakozom az ablakból, s hátamat a klozet- létrának nekivetve lihegem ki magam orrvizelésem sietős felitatása közben. Időközben a szemem is folyni kezdett, meg csípni, mégiscsak a kertben volna a helyem, azt hiszem, mégis ott kellene rónom a köröket a kertben, rólam szépen megfeledkezve, ott feledten középen, ama vélt mozdulatlanságban, melyről a prágai születésű, osztrák költő értekezett egy versében svájci otthonában. Rainer Maria Rilke. Valahogy meg kell tudnia kerülni magát az embernek. Tömören mondva. Mivel a tömörítés a dolga. Kerülés, tömörülés. Papucsban, pizsamaalsóban, s gyulladt szemgolyóval, mely csípve folyik, hígan, mintha hagymát vagdalnának a törpék a fejemben, épp a Nagyhét Törpéje talán, soká gyötörve fejem vágó- deszkáját a kétfogantyús inga- késsel, s mintha neves szívsebészünk böjti intelmeinek tenne eleget A Hét Törpéje az elmémben is. Ügyeljünk mindig arra, mondta a nemzet szív- sebésze, hogy a drága könnyből egy csepp ne menjen veszendőbe, lévén a könny a legtisztább fertőtlenítőnk, megöl minden kórokozót, mely az útjába kerül, ezért fontos, hogy a szemünk orrnyergi sarkába gyűljön buggyanásig a könnyünk, s onnan folyjon alá orrunk ereszén és cimpáink karéján keresztül ajkunk cserepeire, hogy gyógyító munkáját ott kezdje végezni, mielőtt a szájunkban (mint ólban) a nyálunkkal elkeveredve szépen elbánna a kór- okozókkal. A nemkívánatos mikro- organizmusokkal. Sajnos az kiment a fejemből, amit a koros, de délceg szívsebész versben mondott még, rímmel és tiszta magyaros ritmusban, figyelmemet inkább az hozta zavarba és ragadta meg, hogy a professzor hangja a Mohács szó közben elcsuklott, aránylag hosszú szünetet kellett közbeiktatnia, majd a Majtényi síkon túljutva hirtelen elnémult, Küszködő férfi a könnyeivel, úgyhogy csalhatott is éppen a fülem, mikor megütött, hogy a professzor összemossa Trianont a Világossal. |
|