Marno János: II. ANNA

húsa tehát kellőképpen híg ahhoz,

hogy a legszilárdabb állapotában

is magába nyelje az embert, mintegy

a saját kortyának örvénylésével

egy elnyújtózó szempillantás alatt.

A macskát az ölében már mondtam. Azt,

ahogy a karmaival, félálomban,

szaggatva lazítja egyre, csak egyre

tovább a talajt, a mélyét vizsgálva

és nem gyümölcse magvát, s állagát a

mélységnek, melyet a szövet homályba

burkolva tüntet fel szürkület gyanánt.