Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: II. ANNA

Marno  János portréja

II. ANNA (Magyar)

húsa tehát kellőképpen híg ahhoz,

hogy a legszilárdabb állapotában

is magába nyelje az embert, mintegy

a saját kortyának örvénylésével

egy elnyújtózó szempillantás alatt.

A macskát az ölében már mondtam. Azt,

ahogy a karmaival, félálomban,

szaggatva lazítja egyre, csak egyre

tovább a talajt, a mélyét vizsgálva

és nem gyümölcse magvát, s állagát a

mélységnek, melyet a szövet homályba

burkolva tüntet fel szürkület gyanánt.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóMagvető
Az idézet forrásasaját mű

II. ANNA (Olasz)

Dunque, la sua carne è sufficientemente

diluita per poter ingoiarvi l’uomo, anche

nel suo stato più solido, quasi con il vortice

del proprio sorso, in un prolungato

batter d’occhio. Del gatto, nel suo grembo,

ne avevo già detto. Del modo in cui,

semiaddormentato, strattonando con

i suoi artigli allenta di continuo, senza sosta,

il suolo, sondando la sua profondità

e non il seme del suo frutto, e la consistenza

della profondità, che il tessuto farà apparire

come crepuscolo nell’oscurità avvolto.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap