Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: III. ANNA

Marno  János portréja

III. ANNA (Magyar)

után botorkálva reggel a dohos

folyosón, s megcsúszván egy ajtószárnnyal

megütközve ocsúdnánk újra, s lelkünk

öblösnek és üresnek hat, mintha meg-

halt volna társunk, kit az Isten tudja,

hogy is hívtak. Vagy tudja, elnémulva,

mihelyt imánkba próbálnánk foglalni

azt. S arra vinné is már, felszakítva

másik ajtót, testünket tán kijjebb még

a huzat, rétek illatába fúrva

orrunk, mely eldugult a könnyezésben,

hogy baltafejünk horgasztva kísértsen…



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóMagvető
Az idézet forrásasaját mű

III. ANNA (Olasz)

brancolando dietro di lei nel corridoio

stantio, e come se ci stessimo riprendendo dopo

esser’ scivolati e scontrati con l’anta della porta,

la nostra anima sembra cava e vuota, come se

il nostro compagno fosse morto, che Dio sa soltanto,

come si chiamava. O lo sa, ammutolito, appena

lo vogliamo includerlo nella nostra preghiera.

E la corrente d’aria sarebbe già pronto, sfondando

l’altra porta, a portare più fuori il nostro corpo,

immergendo il nostro naso, che s’è intasato

dalle lacrimazioni, nei profumi dei prati, che

la nostra testa d’ascia ci segua chinata…

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap