Marno János: Solforatura (Kénezés Olasz nyelven)

A mélyfagyban a hó csakugyan
besárgul, mintha odahugyoztak volna,
vagy kénezték, még sosem láttam hordót
kénezni, nemhogy havat, világos
hát, hogy amikor kénezésről szólok,
az színtiszta köntörfalazás. Nem-
beszélhetek minduntalan csak a pokolról.
A kén mint egy csepp abból, amit
egyesek szerint többen megúsznak,
többek szerint pedig egyesek
nem fognak megúszni, a kén,
amint kimondom, magáért beszél,
magam félrehúzódva bólogathatok.
Hanem ott van még az ipari só,
mélyfagyban az sem számít sokat,
viszont annál többet sárgít. Mintha
először járnék erre újra, mióta
elégették a hugomat, mert meghalt.

La neve nel gelo profondo s’ingiallisce per
davvero, come se le avessero urinato addosso
o l’avessero solforata, non avevo mai visto
solforare una botte, meno che mai la neve,
è chiaro dunque, che quando parlo di solforatura,
non è altro, solo giri di parole. Non posso
parlare continuamente dell’inferno.
Lo zolfo è una goccia di quella cosa, che
secondo alcuni molti se la cavano, secondo
molti altri invece alcuni non se la caveranno,
lo zolfo appena lo pronuncio, parla per sé,
io tirandomi in disparte posso solo annuire.
Ma oltre questo c’è anche il sale industriale,
nel gelo profondo non è che conti poi molto,
in compenso fa ingiallire molto di più. Come
se fossi tornato per la prima volta da queste
parti, da quando hanno bruciato mia sorellina,
perché è morta.