Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: Kenyérpusztító béke

Marno  János portréja

Kenyérpusztító béke (Magyar)

Tanulmányvers Dávidnak
                 Kosztolányi emlékére
 

A kenyér nem az a téma,
ami az utcán hever,
a kenyér más tészta.
 
Rá lehet kenni az embert,
mikor olyan a kedve,
s még élvezi is, mert
 
az élmény maga oly jól ismert
valahonnan. nem jön be,
honnan, de hogy kivert
 
a víz a gyönyörűségtől,
az most is előttem van.
Egy csepp az egészből.
 
Hogy futok a Városmajor
utcán hajnalban haza-
felé, semmi bajom,
 
a rosszullét pont elkerül,
mikor a Csaba utca
sarkán, s itt legbelül,

megszállja az üregeket
valami kenyérillat,
forró, majd langymeleg,
 
s visszarepít egy álomba,
mely talán megvan neked
is, mint a fák lombja,
 
melyben hűs búvóhelyüket
kínálja a korona-
ágazat, és süket
 
csend óvja az alvilágok
forgalomzajától
az embert, míg párod
 
szemcsés mása, vagy valami
durvább, karcosabb párlat
felmarja hajnali
 
kelésedet a kenyérrel,
a kelés orvosért kiállt,
és hozzá még kés kell,
 
késhegynyi kés, sebészszike,
vagy pőrén egy ragtapasz,
hogy a seb alszik-e

vagy duzzad, érik még egyre,
illetve épp kifakadsz,
annak kell fél egyre
 
délután, ha a rendelő
üres, kiderülnie.
Igazán kedvező
 
időpont ez egy kiskorú,
lázas ágyban fekvőnek.
Derűre csepp ború,
 
jóformán észre sem veszed.
A mellbimbónyi sebből
kicsordul egy veszett
 
sárga, kenhető ömlemény,
a comb csípősen sajog,
ellenben a kenyér
 
alhasán a szürke, kemény
kéreg, mint a lávakő,
s szőke haján a fény
 
oly lágy, szinte émelyítő.
harapásra pedig ropog,
mint a télidő.
 
Tapasztalatból beszélek.
Pontosan, ahogy érzed,
a seb szétszéled,
 
elnyújtózik az asztalon
a nyálkás, tésztaféle
csend, s fiatalon
 
ér az ágyban még a vége,
hogy futottál valahol,
megszakadva érte.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

Paix destructrice de pain (Francia)

Étude en vers dédiée à David
en mémoire de Kosztolanyi


Le thème, le pain ne l'est pas,
Qui en rue s'éparpille,
Le pain, autre débat.

L'humain s'y tartine à loisir,
Pour autant qu'il y aspire,
Et y ait du plaisir,

Car aventure de lui sue,
Il ne me revient pas d'où
Mais comme on en transsude,

Aussi des délices goûtés,
J'en ai, en tout et pour tout,
À présent, une goutte.

Comme, rue Ferme de Ville,
De retour chez moi, matin,
Sans mal aucun, je file,

Le malaise qui vient de naître,
Coin rue Csaba, m'atteint
Ici même en mon être,

Quand mes orifices sont pleins
D'une odeur chaude et puis tiède
Qui embaume le pain,

Rappel éclair où je revois
-- Est-ce aussi vision tienne ? –
La frondaison des bois,

Là, où en maint tronc se partage,
En offrant au frais un abri,
Leur couronne, et, rempart

Pour l'homme, le calme y annule
Du trafic l'infernal bruit,
Le temps pour qu'en granules

Seul un sosie de ton drille,
Ou bien un distillat brut,
Toi, lève-tôt, t'étrille

Avec du pain. « Un toubib, coûte
Que coûte ! » s'exclame, brusque,
L'abcès « plus un couteau,

Couteau pointu, un bistouri »,
Ça, si le mal, quoi qu'on panse,
Dort* sous le nu meurtri,

Abcès si gros toujours pas mûr ?
Ou mieux, tu l'as mis en perce
À midi et demi,

Car il ne se trouve en les murs
Du dispensaire personne.
Pour ce qu'il lui procure,

Même au lit au mineur fébrile,
Quel temps vraiment beau malgré
Un rien qui l'assombrit,

Qu'en vérité tu ne vois point :
Qu'onctueux, jaune, un sacré
Flux du sein blessé point,

Que ton mal cuisant à la jambe
Hein? y rayonne le long,
En revanche, est le pain

Dans l'abdomen, gris, dur de croûte
Ou tuf, et sa croûte blonde
Au jour frais par trop goûte*.

Pour le fait qu'en rien ne diffère,
Sous la dent, son craquement
De celui de l'hiver.

Moi-même, en cela expert, sais
Ton ressenti strictement,
Ta plaie est dispersée,

Pâte-silence à table étant
Muqueuse, et, jeune, toi, comme
Elle, qui s'y étend

Au bord du lit, gagné, ensuite,
Pour un temps d'arrêt, en somme,
Sans cesse à sa poursuite.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap