Kisértetemhez (Magyar)
Egy szem portársam, miért a tengerben, miért nem velem, a fülledt, hússzínű mocsárban, miért repedt meg az ér a fejedben akkor, a leghosszabb éjjel. Milyen jól festenek a parton fehéren a nyírek, vagy tükröződve némelyük a vízben, vagy tegyük fel, megengedhetetlenül, a vérben, melyben akármit észlelünk, az ott van benne, megoldódottan. Nem mintha ne volna vele még dolgunk. Szemgolyóm azonban süppedőben. Itt vagy a sarkában valahol, körmömmel kikönnyeztethetően – mintha anyád nézne rám sötét haraggal, nem tudván róla, hogy meghaltál, a halottkém szerint egy szempillantás alatt. Csakhogy mit ért egy halottkém a szempillantás alatt. |
|