Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: Narciso oggi (Ma nem nyúl Olasz nyelven)

Marno  János portréja

Ma nem nyúl (Magyar)

a vershez Nárcisz, csak összecsapná.

Tojásai a múlté, belőlük többet

kihozni: sértené csupán a szemérmet.

Sárgájuk, fehérük, héjastul, együvé

porladt, a múlt porává lettek,

mely múlt immár a tojásaié.

Rajta hát, bánkódhat rajtuk a lélek,

a vers ráér azután, aludhat is rá

egyet, alámerülve törött testébe,

oly kimerülten, akár a vének.

Álom azonban nem rest, megszállja kétes

alkotmánnyal, testéből járművet esz-

kábál, amely most Nárcisszal idegen

városban száguld, vagy éppen vesztegel,

mert a forgalom, szokáshoz híven, el-

dugult; és ő menne tovább készséggel

gyalog, ámde sehol a szerelvényben

egyetlen jelző, hogy megnyomja, sem még

egy utas magán kívül, akit a rend-

hagyó kísérletébe bevonhatna; mert

álmát alussza körbe egész helyiség,

barát és ellenség, emez a torkát,

az az izzadt tarkóját tárja feléd;

Nárcisz érzi, hogy lábfeje holttá dermedt,

s kapaszkodván tüzet fog kezében a korlát.


FeltöltőBakó Mariann
Kiadó P'Art Könyvek
Az idézet forrásaNárcisz készül
Megjelenés ideje

Narciso oggi (Olasz)

non tocca la poesia, la rabbercerebbe soltanto,

le sue uova appartengono al passato, da loro

ricavar’ di più: offenderebbe solo il pudore.

Il loro tuorlo, il loro bianco, s’è polverizzato

insieme a tutto il guscio, divenendo polvere del

passato, il passato che ormai è delle sue uova.

Dunque, su di loro può rammaricarsi l’anima,

la poesia ne avrà tempo dopo, può anche

dormirci su, abissandosi nel proprio corpo

franto, così esausto, come i vecchi.

Tuttavia il sonno non è ignavo, lo sopraffà

con un aggeggio ambiguo, dal suo corpo

abborraccia un veicolo, che or’ con Narciso

sfreccia in una città straniera, o sta in coda,

perché il traffico, come al solito, è bloccato,

e lui proseguirebbe volentieri a piedi,

ma nel veicolo non v’è alcun pulsante

per premerlo, e neppure un passeggero

oltre sé stesso, che potrebbe coinvolgere

nel suo esperimento; perché l’ambiente

tutt’intorno sta dormendo, amico e nemico,

questo qui la gola, quell’altro la nuca sudata

rivela verso di te, Narciso sente il piede

intorpidirsi, e tenendosi aggrappato,

nella sua mano prende fuoco la ringhiera.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap