Marno János: Pastorale (Pastorale Olasz nyelven)

Stephen Hawking 75. születésnapjára

Füvet nyír a nyáj a domboldalon
és a völgyben, az égen paplanfehér
bárányfelhők mentén tűz a napgolyó;
a nyáj olvadt faggyúfolt gyanánt terjeng
a tájban, a lány ölében a fiú
gyapjas feje a deszkastégen,
lévén a nyár heve delelőn éppen,
és a tó, vize legelevenében,
magától borzong, s lázcsillapító –
a fákról azonban ne essék itt szó;
sűrűjébe csalná csak be az embert,
elég, hogy ha egynek nekivetjük
a hátunk, szemünket legeltetve,
mit, hol rejt még az eseményhorizont.

per il 75 esimo compleanno di Stephen Hawking
 
sul fianco della collina e nella valle
la gregge sta brucando l’erba, lungo il cielo
bianco candido a pecorelle, ferve la sfera solare;
si spande la gregge nel paesaggio come
sego fuso, nel grembo della ragazza la testa
lanosa del ragazzo sul pontile di legno,
essendo al culmine la calura estiva,
e il lago, l’acqua nel pieno del suo vigore,
rabbrividisce da sé, è antifebbrile – 
tuttavia, che non si parli qui di alberi;
attrarrebbe solo l’uomo per entrare nel
suo folto, è sufficiente se appoggiamo
la schiena ad un albero, lasciando
pascere i nostri occhi, dove e cos’altro
cela ancora l’orizzonte degli eventi.