Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: Tányérégő

Marno  János portréja

Tányérégő (Magyar)

Ott ül az apja a sárga és hideg
homályban, nyugton ül, felkötött állal,
a kötést nem látni, hol hurkolták el.
Síkos a lépcső, jobb, ha itt megtorpan: az éj-
szaka törik, akár az üveg. Kézfejét
nekiveti a barna szilánkos termés-
kőnek, s gondolatban már odabent van. Mint aki
életében még ki nem tette a lábát onnan. H-
onnan. Nem halad tovább, a kérdést feszegeti,
szeme az apján, azé a mennyezeten: s megleng
a légypapír, ez valami már-már, hunyorog
az izzó a sárga tányérban, és nem alszik
ki végül mégsem. A kosz viszont mérhetetlen,
hiába látja be az ember; ám szebb így még,
hogy álmában uralkodik magán. Apja legyint,
de a tekintetével másutt jár, azt nem hagyja el-
kapni, hagyatkozzék ő csak a képzeletére,
valamire előbb-utóbb így is, úgy is viszi. Még
öröme is telhet egyszer-egyszer benne. Ostobaság
firtatni, hogy miben. Végtére is az ember a világ
és nem a világ az ember edénye. Te vagy a tál,
mondhatná, ha hangját tudná hallatni, az apja, én
pedig a tél, mely nem enged föl egyhamar itt
senki fia kedvéért. Megeshet, hogy egyáltalán
nem enged fel többé. Miket nem mond a vén kópé.
Mintha kerékpárt hajtana, melynek épp az imént
ment ki a fél kereke; s mintha valóban így történt
volna; mi célja kétségbe vonni. A kerékpár
a múlté, darabjai talán kint a kamrában
megvannak még, porba s pókhálóba rejtve; egyes
pókok állítólag túlélik a legkomiszabb ítélet-
időket. Utazgatnak mintegy, az idők áramával egybe-
fogózva, magukba feledten. Hallani az égő
zizegését, a szál azonban, csoda folytán, nem szak-
ad meg továbbra sem, sem a félelem az anyagtól,
mely valamikor magába nyel, tudvalevőleg.
Úgy lesz ott, ahogy apja nyakán vonaglik a heg.
Apja ott lélegzik, nem vesz részt benne a feje,
de minthogyha borostája egyenest a csontjából
eredne; könnyűszerrel üti ekképp át a kötést.
Fejét tehát, ha egyáltalán jelent ez a szó valamit,
higgadtan, a kötés szerint, és szó szerint egyszersmind,
hidegen tartja. Hideg fejjel rontani a falnak:ez volna a cél.
És nem tagadni esendőségét,csupán jelezni majd,
hogy ha megesik a vég,ő kívüláll (hisz rég túlvan) rajta.
Egyszerre ülaz asztalfőn s a végén. Most, hogy a házban, rajta kívül,
senki. Az embert a sírás kerülgeti; forgószél
támad a testében álmában, és mégsem bír egyik
oldaláról a másik oldalára fordulni, nem
megy neki, és hangja sem hagyja el a száját, hanem
a szemén át tolulva távozik lassankint
magából, vöröses és hályogszürke pépben, mint
a darálthús. S az apja erre ismét csak legyint,
meglibbentve kézfejével az alálógó légy-
papírt; és elbillen az égőt beborító tányér
is, fény derül a konyha számos meghitt szegletére,
amelyhez mind fűződik valami mondhatatlan
emlék. Nem minthogyha rosszul venné ki magát bár-
melyik: csupán a szótól elütően, ennek
a világnak első természete lett az árnyék.

 

 



FeltöltőBakó Mariann
KiadóÁrkád-Palatinus
Az idézet forrásaA FÉNYTERVEZŐ VERSEK
Könyvoldal (tól–ig)65-67
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német1
Görög
Angol1
Eszperantó
Spanyol1
Észt
Finn
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz1
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap