Marno János: Térdig Aranyban
Térdig Aranyban (Magyar)(emléktúra) „De nyújtanók a percet, míg vetetlen a szörnyű csont, ha rajta mindenünk.” (Arany János: Magányban)
Mit intéztél. Alva haladtál át az Alkotáson, az úttest nyákos volt, hol ragadt, hol csúszott, nem is szóltál magadhoz, a haragot még ma is őszintébbnek tartod. Azonban célra- vezetőnek talán már kevésbé. (Nem hívén többé, hogy célod ismerne téged. Nem ismeritek egymást, és pont.) Ősz van, a tél beállóban, éjszaka egy, de lesz ebből három meg négy, sőt öt, mire ágyba tévedsz, miután álló nap Arannyal tápláltad az elméd. Fél lábbal délelőtt fenn a konyha- széken, mely borulékony, mint az ég. Esendő felek, valamennyien. Csak terítsünk lapot: féleségek. És itt még nem állhat meg a hasonlat, lett még egy második térdműtéted, újabb sebésszel, az elsőt szélütés vitte el, elfújta benne a mécsest. Nem visz már úgy a lendület, a félsz pedig direkt elakaszt, a torkod is egyetlen gombóc vagy több kis ragacs, és ezúttal, néhány másodpercre, az eszméleted is oda. Éjszaka, amiből eltűnt az ég és vele a sok ostorlámpa, a játszma tehát ha sakk, a paraszt üti a lovat, s a gyalog a futót felbuktatja. Eszméletnél vagy újra, de dermedtté alva az út utolsó métereinél, egy zebra még hátra, majd valami plakát, hogy itt állítólag a fejesek lopnak. Szép sötétek, nem hasonlítanak még formára sem a világos figurákra. Veszteni, mondják, akkor sem fognak. Kihalt az utca, ez hasznára lehet a költészetnek, megvolt a Márvány-híd, legbelül színArannyal átitatva, túl vagy a nehezén, mint mondani szokás, s mások szokásának a rabja gyanánt költesz, kotlasz és költekezel, mikor a költeményedért pénzt kapsz. Hasonlat gyanánt, amire ráharapsz, hátha arany, azaz aranyból van, mert elsőre puhának hat, szinte lágynak, emlőnek úgyszólván, ha nem ajaknak, és nem folytatnám, hisz’ bele- remegek. S a rosszullét nem tűr több halasztást. Vagy meglesz a kapu, de azonnal, vagy nem éred el, nem éred utol a saját halálodat. Ez is utalás persze, és nem is utolsó, úgy értem, nem egy utolsó utalás, az ember csak tovább halad és ás, megássa régi szolgájának az öreg fiával az esedékes sírját, és törődik is azzal, mi zajlik Budán, a Márvány utca csücskébe menet, mintha Beckett hangszerét pengetné meg Arany, amiből aztán csak újabb baj- vívás lesz. Vívódás a vívódás végett még csupán az idegek tiltott játékbarlangjában. Mi hajt hasznot és mennyi a csepű, rágnivalónak, egy paraszt jól tudja; ám én, én paraszt? Aki felcsaptam csepűrágónak, és hasznát vettem annak is a sors szeszélye folytán! De ne essék több szó most rólam. (Ó, Hamlet! Hamlet! Hát ne bújkálna Öreged szelleme még mindig itt énbennem?! Ne én volnék a valóságban az ő két lábon roskadozó purgatóriuma? Jaj neki és nekem!) Toldimat temessék messzi dán földbe, ahol nincs ismerőse, hogy nemességünket elvitassa, s ezáltal rögeszmém hulljon síromra vissza, mintha még fontossággal bírna. A kocka még nincs elvetve. De persze elsikkasztva sem, itt a kapualj egy kéznyújtásnyira, a kapukód, mely sosem maradt meg fejben, mert nem ott a helye, Ellenben oda jut ettől, az eszedbe, a sötét, gyermekkori kakaód, amivel az asszonyok itattak, hogy be tudd lökni válladdal az ajtót, ha éjjel a farkasok meg- támadnának. A bőrt, mely ráncosodott, utáltad rajta. Most kakaóbőrű a képed, kifehérülőben, és kék a körmeid alatt, mintha az eget kapartad volna félelmedben, hogy gond- viselőid végül majd mégsem oda, hanem a földbe kaparnak el. Ezzel mégiscsak minden odaveszne, ahol nem emelhet többé szót az ember, lévén elsorvadva már a nyelvizma. A kapu betaszítva, balra az öt kuka, majd kibírni a nyolc lépcsőfokot még, és ujjad alatt a lift gombja. A többi rehab próza, megalázó rizsa, tíz óra a krízisfotelben, öledben az Arany összessel. Nem, nem ütöd fel, a húgodtól loptad el, mi- előtt meghalt, tizenegy éve maholnap, és vagy tizenöt, hogy térdig érő aranyban gázoltál a Vérmezőn és fent a MOM Gesztenyésben felváltva éjszakánként egy egész őszön át, és Aranyt citálta agyad és József Attilát, és pirkadatra térdtől felfelé kezdte már felszeletelni a szél a lábad. Ember még úgy nem- igen örült a fogyatkozásának.
|
Kérjen fordítást! |