Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Marno János: Dans Arany*Jusou'aux genoux (Térdig Aranyban Francia nyelven)

Marno  János portréja

Térdig Aranyban (Magyar)

(emléktúra)

                            „De nyújtanók a percet, míg vetetlen

                              a szörnyű csont, ha rajta mindenünk.”

                             (Arany János: Magányban)

 

Mit intéztél. Alva haladtál át

az Alkotáson, az úttest nyákos volt,

hol ragadt, hol csúszott, nem is szóltál

magadhoz, a haragot még ma is

őszintébbnek tartod. Azonban célra-

vezetőnek talán már kevésbé.

(Nem hívén többé, hogy célod ismerne

téged. Nem ismeritek egymást, és pont.)

Ősz van, a tél beállóban, éjszaka

egy, de lesz ebből három meg négy, sőt öt,

mire ágyba tévedsz, miután álló

nap Arannyal tápláltad az elméd.

Fél lábbal délelőtt fenn a konyha-

széken, mely borulékony, mint az ég.

Esendő felek, valamennyien.

Csak terítsünk lapot: féleségek.

És itt még nem állhat meg a hasonlat,

lett még egy második térdműtéted,

újabb sebésszel, az elsőt szélütés

vitte el, elfújta benne a mécsest.

Nem visz már úgy a lendület, a félsz

pedig direkt elakaszt, a torkod is

egyetlen gombóc vagy több kis ragacs,

és ezúttal, néhány másodpercre,

az eszméleted is oda. Éjszaka,

amiből eltűnt az ég és vele a sok

ostorlámpa, a játszma tehát ha sakk,

a paraszt üti a lovat, s a gyalog

a futót felbuktatja. Eszméletnél

vagy újra, de dermedtté alva az út

utolsó métereinél, egy zebra

még hátra, majd valami plakát, hogy itt

állítólag a fejesek lopnak. Szép

sötétek, nem hasonlítanak még

formára sem a világos figurákra.

Veszteni, mondják, akkor sem fognak.

Kihalt az utca, ez hasznára lehet

a költészetnek, megvolt a Márvány-híd,

legbelül színArannyal átitatva,

túl vagy a nehezén, mint mondani

szokás, s mások szokásának a rabja

gyanánt költesz, kotlasz és költekezel,

mikor a költeményedért pénzt kapsz.

Hasonlat gyanánt, amire ráharapsz,

hátha arany, azaz aranyból van,

mert elsőre puhának hat, szinte

lágynak, emlőnek úgyszólván, ha nem

ajaknak, és nem folytatnám, hisz’ bele-

remegek. S a rosszullét nem tűr több

halasztást. Vagy meglesz a kapu, de

azonnal, vagy nem éred el, nem éred

utol a saját halálodat. Ez is

utalás persze, és nem is utolsó,

úgy értem, nem egy utolsó utalás,

az ember csak tovább halad és ás,

megássa régi szolgájának az öreg

fiával az esedékes sírját, és

törődik is azzal, mi zajlik Budán,

a Márvány utca csücskébe menet,

mintha Beckett hangszerét pengetné meg

Arany, amiből aztán csak újabb baj-

vívás lesz. Vívódás a vívódás

végett még csupán az idegek tiltott

játékbarlangjában. Mi hajt hasznot

és mennyi a csepű, rágnivalónak,

egy paraszt jól tudja; ám én, én paraszt?

Aki felcsaptam csepűrágónak,

és hasznát vettem annak is a sors

szeszélye folytán! De ne essék több szó

most rólam. (Ó, Hamlet! Hamlet! Hát ne

bújkálna Öreged szelleme még

mindig itt énbennem?! Ne én volnék

a valóságban az ő két lábon

roskadozó purgatóriuma? Jaj

neki és nekem!) Toldimat temessék

messzi dán földbe, ahol nincs ismerőse,

hogy nemességünket elvitassa,

s ezáltal rögeszmém hulljon síromra

vissza, mintha még fontossággal bírna.

A kocka még nincs elvetve. De persze

elsikkasztva sem, itt a kapualj

egy kéznyújtásnyira, a kapukód,

mely sosem maradt meg fejben, mert nem ott

a helye, Ellenben oda jut ettől,

az eszedbe, a sötét, gyermekkori

kakaód, amivel az asszonyok

itattak, hogy be tudd lökni válladdal

az ajtót, ha éjjel a farkasok meg-

támadnának. A bőrt, mely ráncosodott,

utáltad rajta. Most kakaóbőrű

a képed, kifehérülőben, és kék

a körmeid alatt, mintha az eget

kapartad volna félelmedben, hogy gond-

viselőid végül majd mégsem oda,

hanem a földbe kaparnak el. Ezzel

mégiscsak minden odaveszne, ahol

nem emelhet többé szót az ember,

lévén elsorvadva már a nyelvizma.

A kapu betaszítva, balra az öt

kuka, majd kibírni a nyolc lépcsőfokot

még, és ujjad alatt a lift gombja.

A többi rehab próza, megalázó

rizsa, tíz óra a krízisfotelben,

öledben az Arany összessel. Nem, nem

ütöd fel, a húgodtól loptad el, mi-

előtt meghalt, tizenegy éve maholnap,

és vagy tizenöt, hogy térdig érő

aranyban gázoltál a Vérmezőn és

fent a MOM Gesztenyésben felváltva

éjszakánként egy egész őszön át,

és Aranyt citálta agyad és József

Attilát, és pirkadatra térdtől

felfelé kezdte már felszeletelni

a szél a lábad. Ember még úgy nem-

igen örült a fogyatkozásának.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

Dans Arany*Jusou'aux genoux (Francia)


(tour digne de mémoire)


« Mais si l'os atroce n'est pas nécrosé,

Là, nos biens étant tous, faut temporiser.» 

(Jean Arany : En Solitude)


Ça expédié, lors tout en passant rue

De l'Oeuvre en dormant tu glissais ou collais,

Sans même rien te dire, à la glu-

Ante chaussée, aujourd'hui encor ta colère

Ayant l'air à tes yeux plus sincère, oui mais voie

Menant au but, cela peut-être déjà moins.

(À lui même étranger désormais tu te vois.

Inconnus l'un pour l'autre, vous l'êtes, et point.)

C'est l'automne, l'hiver s'en venant non point

En une, mais trois et quatre, voire cinq nuits,

Le temps pour toi, avant de te perdre en un lit,

De t'être tout le jour d'Arany l'esprit rempli.

En haut, tu as, matin, un pied sur le siège

De cuisine, penché et couvert tel le ciel.

Faibles moitiés*, abattons notre jeu, nous,

Tous autant qu'on est : espèce plurielle*.

Et c'est plus fort que moi, encore ici pareil :

Un frater, encore un, t'opéra du genou,

L'ancien n'ayant pas su, qui dut lâcher la rampe,

Parce qu'un coup de sang avait éteint sa lampe.

Ainsi déjà sans souffle que la peur te coupe,

Directement pourtant, vu un noeud en ton cou

Ou des nodosités qui y collent beaucoup,

Ton sens quelques secondes s'évanouit

Du coup. Puis voici qu'apparaissent, la nuit,

Le ciel sitôt éteint, maints lampions-

Fouettards. Donc, sinon partie d'échecs, qu'est-ce ?

Tel pion prend le cavalier et telle pièce

Tombe le fou. Tes sens de nouveau sont accrus,

Bien qu'en les derniers mètres de la rue,

Il reste à toi transi et assoupi les clous.

Puis sur un quelconque placard ces mots : « filous,

Les chefs par ici ! » Beaux noirs avec les blanches

Figures pour leur forme sans ressemblance.

Qu'eux perdront ? Alors, là, à les croire, nenni !

Rue déserte. Peut-être est-ce du boni

Pour le poétique art ? Tu as, rue de Marbre,

Franchi un cap, le pont tout baigné d'Arany pur,

Comme on dit couramment, il est fait le plus dur.

À la merci des us d'autrui que de marcs

D'argent tien dépensé, couvé, jeté, le furent

Des sommes que tes poèmes te procurent !

Que sont-ce comparés à ce à quoi tu mords,

Et, si or il y a, qui en est, cet or, 

Car qui, du premier coup, mou, tiède aussi te semble,

Un sein, si j'ose dire, ou des lèvres sinon ?

Je n'insisterai pas tant déjà j'en tremble,

Pressante étant pareille indisposition.

Ou gagner la porte mais avec prestesse

Pour la prendre, ta mort, la prendre de vitesse,
Ou tu ne sauras plus. Référence, ceci

Sans en être une ultime, l'est bien sûr aussi,

Je veux la dire ainsi non référence ultime.

Rien qu'à aller sa route et creuser l'on s'obstine;

Pour son vieux domestique creuser une fosse

À l'échéance aidé du fils du vieux, et force

Est en outre d'aller déferlant à Buda

Par la rue du Marbre prise par un bout

Comme si de Beckett l'instrument à cordes

Arany en jouait, d'où encore une joute,

Rien qu'elle s'ensuivra en vue de lutter

Pour une lutte encore tapant sur les nerfs

En la grotte des jeux. Un bénef, ça génère ?

Et l'étoupe à mâcher, combien on la paye ?

Un paysan le sait mais suis-je moi tel pei* 

Qui en mangeur d'étoupe improvisé aussi

Des caprices du sort profitai ? Mais assez

Pour cette fois parlé de ma personne !

(Hamlet, Hamlet, l'esprit rôdeur de ton vieux, dis,

Ne serait-ce pas moi toujours qui le recèle

Étant, sur deux jambes ici menacé

D'écroulement, son purgatoire en le réel ?

Voyons, ne le serais-je pas ? D'où, nous, maudits,

Le sommes, lui et moi!) Qu'en danoise terre,

Loin de ses connaissances qui contesteraient

Les titres de nos nobles, soit notre Toldi ;

Qu'ainsi ma fixe idée sur ma tombe

Comme encore importante chose retombe.

Pas encore n'en est jeté le dé. Mais,

Sûr, sans t'en empêcher, ici à portée

De main du porche, car le code de la porte

En tête – est-ce sa place? – en la mienne jamais

N'étant, il te rappelle le noir cacao

Qu'à boire te donnaient des femmes pour pouvoir

De l'épaule pousser l'huis au cas où

Des loups attaqueraient la nuit. À sa surface,

La peau plissée qui te répugnait, ta face,

C'est, ce jour, elle en blanc, et le sous-unguéal

Bleu, à croire qu'ayant gratté le ciel, tu l'as,

De peur qu'elle finisse par t'enfouir non là,

Mais en terre, la Providence. Après quoi,

Tout n'en serait pas moins perdu, où l'homme

Que tu es, ne peut plus élever la voix comme

S'ankylose déjà ton muscle lingual.

L'huis à pousser, cinq poubelles à gauche, tu dois,

Outre ça, te farcir huit marches d'escalier

Ainsi que le bouton d'ascenseur sous ton doigt.

Prose de réhab, mortifiant blabla,

Le reste. En un fauteuil de crise, c'est dix heures

Qu'est sur tes genoux l'oeuvre d'Arany, l'intégrale,

Dont nul tome d'ouvert, prise à ta petite soeur,

Morte, il y a de ça, d'un jour à l'autre, onze ans

Et près de quinze, depuis que dans l'or

Jusqu'aux genoux tu baignes dans le Champ de Sang

Et la châtaigneraie-MOM, en haut, tour

À tour, toutes les nuits et un entier automne ;

Et Arany et Joseph Attila tu citais

En tête, et le vent tendait, à l'aurore,

À hauteur des genoux grimpé, à te couper.

De diminution être ainsi encore

Frappé, homme, on n'a guère à s'en féliciter.

*Arany : polysémie de ce mot à la fois ici poète hongrois dont c'est le nom et or.

*Moitiés et espèce plurielle: termes correspondant à deux mots mis en italique déjà dans l'original,

dont le second féleségek, du fait d'abord de sa proximité de forme

avec feleségek, « femmes » et ensuite de sa racine commune

avec le premier felek « moitiés », est un néologisme constituant

au demeurant un jeu de mots intraduisible.

*pei : mot bruxellois emprunté au langage cru du Virgile du « Pourquoi pas ? » notamment

« Tich est dans la lune » ayant chacun des sens suivants « type, individu, quidam, gaillard,

gars ».



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap