Marno János: V. ANNA

tehát hasonlatos egy úthengerhez,

formája és súlya szerint egyaránt,

saját útját járva mindamellett,

mely saját út a rejtekútja is a

világ szeme elől egyben. Alagút,

indulástól a végbemenetelig,

ha föl nem sérti magát menetközben,

belsőleg akár; s akkor közszemlére

jut, habár saját helyen, Rembrandt-képpen,

a fényforrás szerint. S persze témája

tekintetében, mely a tudományra

vall már, azt tekintve teremtőjének.

à cent-dix kilos, renfermée en soi, suit

la vie de la maison, gagnant en suif,

le bombardant chaque heure de chut et psst

pour que son pétrissage cesse en son sein

quoique ce ne soit pas au chat son dessein,

sitôt d'y mettre fin, tout comme nul mot

pour l'instant mieux que pétrissage ne vient

en nous qui, déjà depuis longtemps, à rien,

pas plus encore à un capot de moteur,

auquel pourrait servir de fond justement

le ronron, ne pensons, nos yeux attentifs

à minet, attirés qu'ils sont par ses griffes.