Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: VII. ANNA

Marno  János portréja

VII. ANNA (Magyar)

zavaros s nagy, mint a Duna, míg Nárcisz

valami tényhitben ringatózik itt.

Szívében felásva termőre fordul

a valóság talaja, dolgoznia

sincs nagyon már mit rajta, ha kedélye

elborul, már az is (magában véve)

hasznot hajthat csak néki. Csupán a víz

opálos látványa nyugtalanítja

kvázi a bőrét, mintha mégsem volna

egészen magánál, olyképp, ahogy egy

ébrenlét magától értetődhetnék.

Egy nyílás, mióta elreteszelték.



FeltöltőBakó Mariann
KiadóPrae Kiadó
Az idézet forrásaA semmi esélye
Könyvoldal (tól–ig)154
Megjelenés ideje

ANNA VII. (Olasz)

Torbido e grande, come il Danubio, mentre Narciso

si sta cullando qui in qualche credenza fattuale.

Scavando nel suo cuore il suolo della realtà

diventa fruttuoso, non v’è più di tanto

da lavorarci sopra, se gli s’incupisce

l’umore, già quello (di per sé) 

può solo generargli benefici. Solo la vista

opalescente dell’acqua, che quasi inquieta

la sua pelle, tuttavia come se non fosse

del tutto in sé, dimodoché, come

ci s’intenderebbe lo stato di veglia.

Un’apertura da quando è stata serrata.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap