Vers a szocializmus félállásáról (Magyar)
Egy kanál mustár, egy korty ecet, mondd, hol találom az aludttejet, és a kenyérkosár, az hova lett, ellepték a hangyák, szörnyen viszketek. Egy kanári mustrál a kalitkában, mondom, vége a dalnak, elmúlt a nyár, a kenyérkosárban penészes morzsák, hullagyereket szültek a tanyán. Éjszaka zörget az agronómus, hogy eltűnt a lánya, hogy nincs-e nálam, haja szalmasárga, a szeme búza- virágkék, Nincs, mondom, s folyik a nyálam. Az utcán didereg közben két bőrkabát, rágyújt az egyik, a másik a diófám törzsét támasztva pisálja ki magát; lesz mit visszasírnom, ha így megy ez tovább. És múlnak az évek, a lány anya lett nemrég kapta meg az agronómus sírkertünkben a végtiszteletet. Most ősz van, Uram, a mustár szezonja ez.
|
Vers sur la position á mi-parcours du socialisme (Francia)
Pour une cuillerée de moutarde, un coup De vinaigre, où, le lait caillé, je le dégote ? Et la corbeille à pain, dis, on la relègue où ? S'y mirent les fourmis, horreur! ça me picote !
Depuis sa cage un canari surveille, Je dis, chant et été, c'est terminé, Miettes moisies sont en ladite corbeille, Naquit au hameau un mort-né.
Frappe nuitamment l'agronome Chez moi, sa fille est-elle, qui s'est esquivée ? Cheveux paille et yeux bleu barbeau, --Non, fis-je, non sans saliver.
Sur ce, en rue tremblent en manteau de cuir Deux flics* ; l'un se met à fumer, l'autre, lui, pisse, Au tronc de mon noyer prenant appui, Ça ainsi plus avant, j'aurai de quoi languir.
Et quoi ? au fil des ans, la fille, elle accoucha, Récemment le dernier honneur fut accordé Dans notre cimetière à l'agronome, et, ça, C'est l'automne, Seigneur, saison de la moutarde.
*variante : gars
|