Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marno János: Vers a szocializmus félállásáról

Marno  János portréja

Vers a szocializmus félállásáról (Magyar)


Egy kanál mustár, egy korty ecet,
mondd, hol találom az aludttejet,
és a kenyérkosár, az hova lett,
ellepték a hangyák, szörnyen viszketek.
 
Egy kanári mustrál a kalitkában,
mondom, vége a dalnak, elmúlt a nyár,
a kenyérkosárban penészes morzsák,
hullagyereket szültek a tanyán.
 
Éjszaka zörget az agronómus,
hogy eltűnt a lánya, hogy nincs-e nálam,
haja szalmasárga, a szeme búza-
virágkék, Nincs, mondom, s folyik a nyálam.
 
Az utcán didereg közben két bőrkabát,
rágyújt az egyik, a másik a diófám
törzsét támasztva pisálja ki magát;
lesz mit visszasírnom, ha így megy ez tovább.
 
És múlnak az évek, a lány anya lett
nemrég kapta meg az agronómus
sírkertünkben a végtiszteletet.
Most ősz van, Uram, a mustár szezonja ez.



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóMagvető
Az idézet forrásaMARNO JÁNOS : SZEREPOSZLÁS
Itt vegye meg!

Poesia sul tempo parziale dello socialismo (Olasz)

Un cucchiaio di senape, un sorso d’aceto,
dimmi dove trovo il latte coagulato,
e il cesto del pane, che fine aveva fatto,
l’hanno invaso le formiche, ho un terribile prurito.
 
Dalla gabbia m’osserva un canarino,
dico, è finito l’estate, finito il canto,
nella cesta del pane briciole ammuffite,
nella fattoria han dato un bimbo morto alla luce.
 
Di notte l’agronomo bussa forte sulla porta,
sua figlia è sparita, forse io ne so qualcosa,
ha dei capelli giallo paglierini, gli occhi d’un
blu fiordalisi. Da me non c’è, dico, e mi cola la bava.
 
Frattempo, due giubbe di pelle* tremano sulla
strada, uno accende la sigaretta, l’altro svuota
la vescica appoggiato sul tronco del mio noce,
dovesse continuare così, ne avrò cose da rimpiangere.
 
E gli anni passano, la ragazza è diventata madre,
nel nostro cimitero dell’agronomo di recente
le hanno reso l’estremo saluto d’onore.
Or’ è autunno, Signore, questa è la stagione della senape.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap