Marno János: Vers a szocializmus félállásáról

Egy kanál mustár, egy korty ecet,
mondd, hol találom az aludttejet,
és a kenyérkosár, az hova lett,
ellepték a hangyák, szörnyen viszketek.
 
Egy kanári mustrál a kalitkában,
mondom, vége a dalnak, elmúlt a nyár,
a kenyérkosárban penészes morzsák,
hullagyereket szültek a tanyán.
 
Éjszaka zörget az agronómus,
hogy eltűnt a lánya, hogy nincs-e nálam,
haja szalmasárga, a szeme búza-
virágkék, Nincs, mondom, s folyik a nyálam.
 
Az utcán didereg közben két bőrkabát,
rágyújt az egyik, a másik a diófám
törzsét támasztva pisálja ki magát;
lesz mit visszasírnom, ha így megy ez tovább.
 
És múlnak az évek, a lány anya lett
nemrég kapta meg az agronómus
sírkertünkben a végtiszteletet.
Most ősz van, Uram, a mustár szezonja ez.