Marno János: külhon

álmomban csak úgy szórom a pénzt

ki az ablakon, az ablak egy nemrég

eléje ültetett diófára néz

világoskék hálóingemben is zsidóul

koravénnek festek, arany-vers zsibong

a fejemben, emígy tehát külhont

s nem külföldet, sem nem idegent mondok

egyáltalán, a föld meg sem fordul

bennem, nem is a földre, a gyalog

úttestre szórom a pénzt, aranyt mint

fordítót pedig még nem ízleltem,

sem hízásra nem hajlok, mint hamlet