Martos Ferenc: Pas de Quatre.
Pas de Quatre. (Magyar)Ruhák suhognak, zene zendül, Pár párra lejt, forog vadul. Az ifjú nép között, mint hajdan, Ma is a táncz divatja dúl. Divatba' van a fény, a lárma, Réztányér csattog, dob pereg . . . Mind régi. — Új csupán a tánczfaj, S az emberek.
A Pas de Quatre-t négyen járják. — Az első még csak félve mer Karolni nőt. Félszeg gyerek még, Pelyhedzö állu siheder. Mellét az őserő dagasztja, De arczába szökik a vér, S pirul, mikor egy szőke kis lyányt Egy tourra kér.
A másik hamvas, szép virágszál, Minőt csak a tavasz terem. Aranyhaján igézet és csáb, Szemébe' tűz és szerelem. Kaczagva futnak át a termen, Hol nékik csupa rózsa nyit — S egy pajkos tündér rájok szórja Virágait . . .
A harmadik, az furcsa tánczos, Ott lappang kettejük nyomán, Tud szólni pokrócz-durva módon, S tud hízelegni szép simán. S mig suttog örökös tavaszról, — Mivel az udvarláshoz ért — Reájok szórja, észrevétlen, Az őszi dért . ..
Arczukról a hamvat lelopja S fehérre festi a hajók'. A táncz lassul, a rózsa fonnyad, Szivök nem ég már, csak sajog. Még örömest mosolyganának, De fú a szél kegyetlenül, Alkonyodik, — s denevér-szárnyak Szállnak felül . . .
A negyedik a tánczteremnek Sötét, hideg végébe' vár. Nem ifjú ember már e tánczos, Es botra támaszkodva jár. Hó-üstökét a szél zilálja S az arczán ráncz minden vonás. — Valami vén dalt dudorászgat, S egy gödröt ás …
|
FordításokNémetPas de Quatre Mucsi Antal Kérjen fordítást! |