Medgyes Lajos: A magyar becsületszó

Ősjellemében a magyarnak

Legfénylőbb gyöngy a becsület;

Nincs birtok, mihez így tapadna

A földön és a föld felett.

Ha vagyonára orkezet nyújtsz

Vagy czéljában megbuktatod:

A kárt a bántást elfelejti,

S meghittedül karolhatod;

De ne merd szűz becsületét

Érinteni,

Szent ez neki.

Ezért torló haragra buzdúl,

S a síron innen, s a síron túl

Ki nem tudod békíteni.

Azért mire becsületszavát adja,

Abból bérdíj és csáb ki nem forgatja.

Ősjellemében a magyarnak

Legdrágább gyöngy a becsület;

Nincs érdek miért így hevülne

A földön és a föld felett.

Ha gondolatját láncolod le,

Vagy híveit börtönzöd el:

Az ész némán gyászmezbe búkál,

És tűr és remél a kebel.

De ne merd szűz becsületét

Érinteni,

Szent ez neki.

Ezért torló haragra buzdúl,

S a síron innen, s a síron túl

Ki nem tudod békíteni.

Azért mire becsületszavát adja,

Abból erő és kéj ki nem forgatja.

Ősjellemében a magyarnak

Legszentebb gyöngy a becsület;

Nincs semmi tárgy mit így imádna

A földön és a föld felett.

Ha zsarnoktrónban ülsz fölötte,

Vagy hitén téssz erőszakot:

Bár felzúg és felnyög szívijesztőn,

Tán még féken tarthatod;

De ne merd szűz becsületét

Érinteni,

Szent ez neki.

Ezért torló haragra buzdúl,

S a síron innen, s a síron túl

Ki nem tudod békíteni.

Azért mire becsületszavát adja,

Abból sem föld sem ég ki nem forgatja.