Mezei András: Az utcán

Akik szembe jöttek velem,

akik a sárga csillagot  

a mellemen észrevették,

kik e látványról leszakadtak

nehéz lélekkel, s tovább vitték  

a szégyent, áldottak legyenek,

ők is, a lesúnyt fejek,

a mozdulatlanul előre nézők.

Coloro, che sulla strada mi venivano

incontro, coloro, che si son accorti

della stella gialla sul mio petto,

coloro, che con l’animo pesante

girarono lo sguardo e continuarono

a portare la vergogna, e anche coloro,

che infidamente chinarono la testa,

e continuarono guardare fisso davanti a sé.